Read Magyar Újfordítású Biblia Jeremiás siralmai 3 Bible Online

Jeremiás siralmai 3 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Jeremiás siralmai 3

¹Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt.

²Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság.

³Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap.

⁴Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.

⁵Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.

⁶Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat.

⁷Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert.

⁸Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

⁹Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette.

¹⁰Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, mint rejtekhelyen az oroszlán.

¹¹Lekergetett utamról, összetépett, elpusztított engem.

¹²Felvonta íját, és kitett engem nyilai céltáblájául.

¹³Veséimbe eresztette tegzének nyilait.

¹⁴Nevetséges lettem minden nép előtt, és gúnydalt énekelnek rólam egész nap.

¹⁵Keserűséggel lakatott jól, bánattal itatott meg.

¹⁶Kavicsot rágatott velem, hamuba kényszerített engem.

¹⁷Elvette békességemet, elfeledtem, mi a jólét.

¹⁸Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az ÚRban!

¹⁹Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre!

²⁰Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem.

²¹De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek:

²²Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:

²³minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!

²⁴Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.

²⁵Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.

²⁶Jó csendben várni az ÚR szabadítására.

²⁷Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz.

²⁸Üljön hát magányosan és maradjon néma, amikor ráteszik.

²⁹Hajtsa porba fejét, talán van reménysége.

³⁰Tartsa oda arcát, ha ütik, tűrje el, ha gyalázzák.

³¹Mert nem vet el örökre az Úr.

³²Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.

³³Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.

³⁴Amikor lábbal tiporják egy ország foglyait,

³⁵amikor az embert kiforgatják jogából a Felségessel szembeszállva,

³⁶amikor megcsalják az embert perében, azt nem nézi el az Úr!

³⁷Ha bekövetkezik, amit valaki megmond, nem az Úr parancsából van-e az?

³⁸Nem a Felséges szavától függ-e a rossz is, meg a jó is?

³⁹Miért siránkozik az élő ember, a férfi, ha vétkezett?

⁴⁰Inkább kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, és térjünk meg az ÚRhoz!

⁴¹Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van:

⁴²Mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ezért nem bocsátottál meg.

⁴³Elzárkóztál haragodban, és üldöztél, kíméletlenül gyilkoltál bennünket.

⁴⁴Elzárkóztál felhőd mögé, nem jutott hozzád imádság.

⁴⁵Megvetett söpredékké tettél bennünket a népek között.

⁴⁶Ránk tátotta száját minden ellenségünk.

⁴⁷Rettegés és csapda lett a részünk, pusztulás és összeomlás.

⁴⁸Könny patakzott a szememből népem összeomlása miatt.

⁴⁹Szemem szüntelen könnyezik, megállás nélkül,

⁵⁰míg le nem tekint, és meg nem látja a mennyekből az ÚR.

⁵¹Fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát.

⁵²Vadásztak rám, mint a madárra, ellenségeim ok nélkül.

⁵³Verembe taszítottak engem, és köveket dobtak rám.

⁵⁴Összecsapott a víz a fejem fölött, már azt mondtam: elvesztem!

⁵⁵Segítségül hívtam nevedet, URam, a verem mélyéről.

⁵⁶Meghallottad szavamat: Ne fogd be a füled sóhajtásom és kiáltásom előtt!

⁵⁷Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!

⁵⁸Te perelted, Uram, peremet, és megváltottad életemet.

⁵⁹Láttad, URam, hogy megcsaltak: ítéld meg igazságomat!

⁶⁰Láttad, milyen bosszúvágyók, mi mindent terveztek ellenem.

⁶¹Hallottad, URam, hogyan gyalázkodtak, mi mindent terveztek ellenem.

⁶²Támadóim szája egész nap engem rágalmaz.

⁶³Lásd meg, hogy akár ülnek, akár állnak, csak engem gúnyolnak.

⁶⁴Fizess meg nekik, URam, azért, amit kezükkel tettek!

⁶⁵Adj nekik elborult elmét, ez legyen átkod rajtuk!

⁶⁶Üldözze haragod őket, pusztítsd ki őket az ÚR ege alól!