Read Magyar Újfordítású Biblia Ezekiel jövendölése 21 Bible Online

Ezekiel jövendölése 21 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Ezekiel jövendölése 21

¹Ezért így szólt hozzám az ÚR igéje:

²Emberfia, vesd tekintetedet Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szent helyekről, és prófétálj Izráel földje ellen!

³Mondd Izráel földjéről: Így szól az ÚR: Én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és bűnöst.

⁴Mivel ki akarok irtani belőled igazat és bűnöst, azért jön ki kardom hüvelyéből mindenki ellen déltől északig.

⁵Akkor majd megtudja mindenki, hogy én, az ÚR, húztam ki kardomat hüvelyéből: nem is tér az vissza!

⁶Te, emberfia, sóhajtozz! Roskadozó derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára!

⁷Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! - így szól az én Uram, az ÚR.

⁸Így szólt hozzám az ÚR igéje:

⁹Emberfia, prófétálj, és mondd meg! Így szól az én Uram: Ezt mondd: Kard, kard! Ki van köszörülve, ki is van fényesítve!

¹⁰Ki van köszörülve, hogy vadul mészároljon, ki van fényesítve, hogy villámokat szórjon. Örüljünk-e annak, hogy fiamnak királyi pálcája van, mikor minden fa megveti?

¹¹Odaadta azt, hogy kifényesítve kézbe fogják. Kiköszörült, kifényesített kard ez, arra való, hogy gyilkos kézbe adják.

¹²Kiálts és jajgass, emberfia, mert ez történik népemmel, Izráel minden főrangú emberével: kardélre hányják őket népemmel együtt. Azért fájdalmadban verd a melledet!

¹³Mert megvolt a próbatétel, de mit ér az? Ha van is még királyi pálca, megvetett az, nem marad meg! - így szól az én URam, az ÚR.

¹⁴Te azért, emberfia, prófétálj! Csapd össze a kezedet! Kétszeres, sőt háromszoros erejű lesz a kard: sebeket osztó kard ez, nagy öldöklésnek a kardja, amely ott jár közöttük.

¹⁵Azért, hogy kétségbeessék a szív, és sokan elessenek, minden városkapu ellen öldöklő kardot küldtem. Arra készült, hogy villámokat szórjon, ki van fényesítve, hogy öldököljön.

¹⁶Vágj élesen jobb felé, fordulj, és vágj bal felé, amerre csak fordítanak!

¹⁷Akkor én is összecsapom a kezemet, és lecsillapul lángoló haragom! Én, az ÚR, szóltam!

¹⁸Így szólt hozzám az ÚR igéje:

¹⁹Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd!

²⁰Rajzolj utat, amelyen jön a kard Rabbat-Ammón ellen, meg Júda és a megerősített Jeruzsálem ellen!

²¹Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.

²²A jóslat jobb felé, Jeruzsálem felé mutat. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja a száját, nagy harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emeltet, és ostromgépeket építtet.

²³De ezt ők hiábavaló jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. Az ÚR majd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.

²⁴Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Mivel emlékezetben marad bűnötök, lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek vétkes volt: mivel ez emlékezetben marad, kézre kerültök!

²⁵Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején,

²⁶ezt mondja az én Uram, az ÚR: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas!

²⁷Rommá, rommá, rommá teszem, amilyen még nem volt ez; míg majd eljön, akié az ítélet, mert neki adom!

²⁸Te, emberfia, prófétálj és mondd meg! Ezt mondja az én Uram, az ÚR az ammóniakról és gyalázkodásukról: Így beszélj: Kard, kard! - amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villámokat szórjon!

²⁹Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején:

³⁰térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted!

³¹Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak.

³²A tűz eledele leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! - Én, az ÚR, megmondtam!