Read Magyar Újfordítású Biblia Evangélium Márk szerint 14 Bible Online

Evangélium Márk szerint 14 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Evangélium Márk szerint 14

¹Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel;

²mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében."

³Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.

⁴Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása?

⁵Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra,

⁶de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem,

⁷mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek.

⁸Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.

⁹Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére."

¹⁰Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik.

¹¹Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban.

¹²A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?"

¹³Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,

¹⁴és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát?

¹⁵Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát."

¹⁶Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

¹⁷Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel;

¹⁸és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem."

¹⁹Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?"

²⁰Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba.

²¹Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik."

²²És amikor ettek, vette a kenyeret, ádást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem."

²³Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan,

²⁴és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.

²⁵Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."

²⁶Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére.

²⁷És akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

²⁸De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába."

²⁹Péter ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem."

³⁰Jézus így szólt hozzá: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem."

³¹Ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is.

³²Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom."

³³Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett,

³⁴majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok."

³⁵Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.

³⁶És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te."

³⁷Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani?

³⁸Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

³⁹Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

⁴⁰Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki.

⁴¹Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe.

⁴²Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."

⁴³Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.

⁴⁴Az árulója ezt az ismertető jelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel."

⁴⁵Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: "Mester!" - és megcsókolta.

⁴⁶Azok pedig rátették kezüket, és elfogták.

⁴⁷Egyvalaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.

⁴⁸Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: "Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok.

⁴⁹Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük."

⁵⁰Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak.

⁵¹De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt meztelen testén: őt is elfogták,

⁵²de ő az ingét otthagyva meztelenül elmenekült.

⁵³Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind.

⁵⁴Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél.

⁵⁵A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak.

⁵⁶Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek.

⁵⁷Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene:

⁵⁸"Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott."

⁵⁹De vallomásuk így sem egyezett.

⁶⁰A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?"

⁶¹Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: "Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?"

⁶²Jézus ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben."

⁶³A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra?

⁶⁴Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra.

⁶⁵Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt.

⁶⁶Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya.

⁶⁷Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a názáreti Jézussal voltál."

⁶⁸Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt.

⁶⁹A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való."

⁷⁰De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is."

⁷¹Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek."

⁷²És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt.