Read Magyar Újfordítású Biblia Evangélium Márk szerint 4 Bible Online

Evangélium Márk szerint 4 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Evangélium Márk szerint 4

¹Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.

²Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:

³"Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,

⁴és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.

⁵Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;

⁶amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

⁷Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.

⁸A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is."

⁹Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!"

¹⁰Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.

¹¹Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik;

¹²hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak."

¹³Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?

¹⁴A magvető az igét veti.

¹⁵Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.

¹⁶Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják,

¹⁷de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak.

¹⁸Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét,

¹⁹de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.

²⁰Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."

²¹Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?

²²Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.

²³Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!"

²⁴Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.

²⁵Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van."

²⁶Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe,

²⁷azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.

²⁸Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.

²⁹Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás."

³⁰Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?

³¹Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,

³²miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak."

³³Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.

³⁴Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

³⁵Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra."

³⁶Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.

³⁷Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.

³⁸Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?"

³⁹Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.

⁴⁰Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?"

⁴¹Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"