Read Magyar Újfordítású Biblia Evangélium Lukács szerint 1 Bible Online

Evangélium Lukács szerint 1 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Evangélium Lukács szerint 1

¹Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekről úgy,

²amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:

³magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,

⁴hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.

⁵Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet.

⁶Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

⁷Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.

⁸Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt,

⁹a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.

¹⁰A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában.

¹¹Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől.

¹²Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.

¹³De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.

¹⁴Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,

¹⁵mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,

¹⁶Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

¹⁷és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."

¹⁸Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú."

¹⁹Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

²⁰De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek."

²¹A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.

²²Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.

²³Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

²⁴E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:

²⁵"Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."

²⁶A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,

²⁷egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.

²⁸Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"

²⁹Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.

³⁰Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél!

³¹Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

³²Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,

³³ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége."

³⁴Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"

³⁵Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

³⁶Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,

³⁷mert az Istennek semmi sem lehetetlen."

³⁸Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.

³⁹Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,

⁴²és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

⁴³Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?

⁴⁴Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben.

⁴⁵Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."

⁴⁶Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,

⁴⁷és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,

⁴⁸mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

⁴⁹mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

⁵⁰irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

⁵¹Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

⁵²Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel.

⁵³Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

⁵⁵amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké."

⁵⁶Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.

⁵⁷Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

⁵⁸Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.

⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

⁶⁰Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve."

⁶¹Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának."

⁶²Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.

⁶³Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott.

⁶⁴És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.

⁶⁵Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

⁶⁶Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.

⁶⁷Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:

⁶⁸"Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.

⁶⁹Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,

⁷⁰ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva:

⁷¹hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

⁷²hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

⁷³arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,

⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

⁷⁶Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait,

⁷⁷hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által,

⁷⁸Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból;

⁷⁹hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára."

⁸⁰A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.