Read Magyar Újfordítású Biblia Evangélium Lukács szerint 2 Bible Online

Evangélium Lukács szerint 2 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Evangélium Lukács szerint 2

¹Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.

²Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.

³Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.

⁴Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt,

⁵hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.

⁶És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje,

⁷és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.

⁸Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.

⁹És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

¹⁰Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:

¹¹Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

¹²A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."

¹³És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:

¹⁴"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat."

¹⁵Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."

¹⁶Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket.

¹⁷Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak,

¹⁸és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.

¹⁹Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.

²⁰A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

²¹Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.

²²Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,

²³amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"

²⁴és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

²⁵Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.

²⁶Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.

²⁷A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,

²⁸akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:

²⁹"Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,

³⁰mert meglátták szemeim üdvösségedet,

³¹amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,

³²hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."

³³Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon,

³⁴Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak,

³⁵- a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata."

³⁶Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után,

³⁷és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal.

³⁸Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

³⁹Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názeretbe.

⁴⁰A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.

⁴¹Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

⁴²Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint.

⁴³Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.

⁴⁴Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.

⁴⁵De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább.

⁴⁶Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket,

⁴⁷és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein.

⁴⁸Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."

⁴⁹Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"

⁵⁰Ők azonban a nekik adott választ nem értették.

⁵¹Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében,

⁵²Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.