Read Magyar Újfordítású Biblia Evangélium Lukács szerint 20 Bible Online

Evangélium Lukács szerint 20 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Evangélium Lukács szerint 20

¹Történt az egyik napon, hogy miközben a templomban tanította a népet, és hirdette az evangéliumot, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,

²és megkérdezték tőle: "Mondd meg nekünk, milyen hatalommal cselekszed ezeket, vagy ki adta neked ezt a hatalmat?"

³Ő pedig így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit; mondjátok meg nekem:

⁴Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől?"

⁵Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

⁶Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez minket, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt."

⁷Ezért azt felelték neki, hogy nem tudják, honnan való.

⁸Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."

⁹Azután ezt a példázatot mondta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett, és munkásoknak adta bérbe, majd hosszú időre idegenbe távozott.

¹⁰És amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből. De a munkások megverték, és üres kézzel küldték el.

¹¹Azután egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, meggyalázták, és üres kézzel küldték vissza.

¹²Majd egy harmadikat is küldött, de ezt is megsebesítették és kidobták.

¹³Akkor így szólt a szőlő gazdája: Mit tegyek? Elküldöm szeretett fiamat, őt talán meg fogják becsülni.

¹⁴De mikor azt meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!

¹⁵És kidobták a szőlőből, majd megölték. Vajon mit tesz most már velük a szőlő ura?

¹⁶Eljön, és elveszti ezeket a munkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja." Amikor ezt hallották, így szóltak: "Szó sem lehet róla!"

¹⁷Ő azonban rájuk nézett, és ezt mondta: "Akkor mit jelent az Írásnak ez a szava: az a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő,

¹⁸aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez a kő ráesik, szétmorzsolja azt."

¹⁹A főpapok és az írástudók már abban az órában rá akarták vetni a kezüket, de féltek a néptől, mert az megértette, hogy róluk mondta ezt a példázatot.

²⁰Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána. Azok igazaknak tettették magukat, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és átadhassák a hatóságnak, és a helytartó hatalmának.

²¹Ezek megkérdezték tőle: "Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.

²²Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?"

²³Ő azonban felismerte álnokságukat, és így szólt hozzájuk:

²⁴"Mutassatok nekem egy dénárt: kinek a képe és felirata van rajta?" Ők ezt felelték: "A császáré."

²⁵Ő pedig így válaszolt nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené."

²⁶Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, hanem elcsodálkoztak válaszán, és elhallgattak.

²⁷Azután odamentek hozzá néhányan a szadduceusok közül, akik tagadják, hogy van feltámadás, és ezt kérdezték tőle:

²⁸"Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének.

²⁹Volt hét testvér. Az első megnősült, de meghalt gyermektelenül.

³⁰Ekkor a második vette el az asszonyt,

³¹aztán a harmadik, majd sorban mind a hét, de mind úgy haltak meg, hogy nem hagytak maguk után gyermeket.

³²Végül aztán meghalt az asszony is.

³³A feltámadáskor közülük vajon melyiknek lesz a felesége az asszony, hiszen mind a hétnek a felesége volt?"

³⁴Jézus így válaszolt nekik: "E világ fiai házasodnak és férjhez mennek,

³⁵de akik méltónak ítéltetnek ama eljövendő világra, hogy részük legyen a halottak közül való feltámadásban, azok nem házasodnak majd, és férjhez sem mennek.

³⁶Sőt meg sem halhatnak többé, mert az angyalokhoz lesznek hasonlók, és az Isten fiaivá lesznek, lévén a feltámadás fiai.

³⁷Arra pedig, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is rámutatott a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének mondta.

³⁸Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. Mert az ő számára mindenki él."

³⁹Néhány írástudó ekkor így szólt: "Mester, jól mondtad."

⁴⁰És nem mertek többé kérdezni tőle semmit.

⁴¹Ő azonban megkérdezte tőlük: "Hogyan mondhatják azt, hogy a Krisztus a Dávid Fia?

⁴²Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől,

⁴³amíg lábod zsámolyává nem teszem ellenségeidet.

⁴⁴Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, hogyan lehet akkor a Fia?"

⁴⁵Miközben pedig az egész nép hallgatta őt, így szólt a tanítványaihoz:

⁴⁶"Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon;

⁴⁷akik felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak. Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet."