Read Magyar Újfordítású Biblia Evangélium Lukács szerint 23 Bible Online

Evangélium Lukács szerint 23 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Evangélium Lukács szerint 23

¹Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz.

²Ott így kezdték vádolni: "Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király."

³Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő pedig ezt felelte: "Te mondod."

⁴Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: "Semmi bűnt nem találok ebben az emberben."

⁵De azok erősen állították: "Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig."

⁶Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.

⁷Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.

⁸Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára.

⁹Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.

¹⁰Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták.

¹¹Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.

¹²Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.

¹³Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,

¹⁴és így szólt hozzájuk: "Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok.

¹⁵De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el:

¹⁶megfenyítem tehát, és elbocsátom."

¹⁷(Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.)

¹⁸Erre valamennyien felkiáltottak: "Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!"

¹⁹Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve.

²⁰Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.

²¹De ezek kiáltoztak: "Feszítsd meg, feszítsd meg őt!"

²²Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: "De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom."

²³De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.

²⁴Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak:

²⁵szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

²⁶Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

²⁷A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt.

²⁸Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: "Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok;

²⁹mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!

³⁰Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket!

³¹Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?"

³²Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.

³³Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

³⁴Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

³⁵A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!"

³⁶Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,

³⁷és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!"

³⁸Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

³⁹A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: "Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is."

⁴⁰De a másik megrótta, ezt mondva neki: "Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

⁴¹Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el."

⁴²Majd így szólt: "Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba."

⁴³Erre ő így felelt neki: "Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban."

⁴⁴Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön.

⁴⁵A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.

⁴⁶Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" És ezt mondva meghalt.

⁴⁷Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: "Ez az ember valóban igaz volt."

⁴⁸És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.

⁴⁹Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

⁵⁰Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,

⁵¹aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát.

⁵²Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.

⁵⁴Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat.

⁵⁵Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.

⁵⁶Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.