Read Magyar Újfordítású Biblia Evangélium János szerint 11 Bible Online

Evangélium János szerint 11 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Evangélium János szerint 11

¹Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.

²Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és megtörölte a lábát a hajával: az ő testvére, Lázár volt a beteg.

³A nővérei megüzenték Jézusnak: "Uram, íme, akit szeretsz, beteg."

⁴Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia."

⁵Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.

⁶Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt,

⁷de azután így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába!"

⁸A tanítványok ezt mondták neki: "Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?"

⁹Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,

¹⁰de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága."

¹¹Ezeket mondta nekik, és azután hozzátette: "Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem."

¹²A tanítványok ezt felelték rá: "Uram, ha elaludt, meggyógyul."

¹³Pedig Jézus a haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.

¹⁴Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: "Lázár meghalt,

¹⁵és örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!"

¹⁶Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele."

¹⁷Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.

¹⁸Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,

¹⁹ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

²⁰Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.

²¹Márta ekkor így szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²²De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten."

²³Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a testvéred!"

²⁴Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."

²⁵Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;

²⁶és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"

²⁷Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba."

²⁸Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van, és hív téged."

²⁹Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.

³⁰De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen tartózkodott, ahol Márta találkozott vele.

³¹A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt, és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.

³²Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem."

³³Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott,

³⁴és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!"

³⁵Jézus könnyekre fakadt.

³⁶A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!"

³⁷Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?"

³⁸Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.

³⁹Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos."

⁴⁰Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?"

⁴¹Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴²Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem."

⁴³Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!"

⁴⁴És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"

⁴⁵Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.

⁴⁶Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus.

⁴⁷Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.

⁴⁸Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is."

⁴⁹Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit.

⁵⁰Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen."

⁵¹Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;

⁵²és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.

⁵³Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.

⁵⁴Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival.

⁵⁵Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.

⁵⁶Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?"

⁵⁷A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.