Read Magyar Újfordítású Biblia Evangélium János szerint 12 Bible Online

Evangélium János szerint 12 - Magyar Újfordítású Biblia bible

Evangélium János szerint 12

¹Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül.

²Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt.

³Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával.

⁴Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:

⁵"Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?"

⁶De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.

⁷Jézus erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta;

⁸mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!"

⁹Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.

¹⁰A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

¹¹mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.

¹²Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

¹³pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: "Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!"

¹⁴Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva:

¹⁵"Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve."

¹⁶Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.

¹⁷A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette.

¹⁸Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.

¹⁹A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: "Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!"

²⁰Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.

²¹Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni."

²²Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.

²³Jézus így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.

²⁴Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.

²⁵Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.

²⁶Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

²⁷Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem!

²⁸Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből: "Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem."

²⁹A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele."

³⁰Jézus megszólalt: "Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek.

³¹Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.

³²Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.

³³Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.

³⁴A sokaság megkérdezte tőle: "Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökre megmarad: akkor hogyan mondhatod, hogy fel kell emeltetnie az Emberfiának? Ki ez az Emberfia?"

³⁵Jézus ezt mondta nekik: "Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

³⁶Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!" Ezeket mondta Jézus, majd eltávozott és elrejtőzött előlük.

³⁷Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne,

³⁸hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?"

³⁹Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta:

⁴⁰"Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."

⁴¹Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt.

⁴²Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából;

⁴³mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét.

⁴⁴Jézus felemelve a hangját ezt mondta: "Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem;

⁴⁵és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem.

⁴⁶Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben.

⁴⁷Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.

⁴⁸Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.

⁴⁹Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.

⁵⁰Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem."