Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Máté evangéliuma 13 Bible Online

Máté evangéliuma 13 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Máté evangéliuma 13

¹Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger mellett.

²Nagy sokaság gyűlt köréje, akkora, hogy bement a hajóba leülni, az egész sokaság pedig a parton állt.

³Sokat beszélt nekik példázatokban: „Íme, kiment a magvető vetni,

⁴és amikor vetett, némely mag az útszélre esett, s jöttek a madarak, felkapdosták azt.

⁵Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok föld volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.

⁶De amikor a nap felkelt, kiégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.

⁷Némelyek pedig tövisek közé estek, és a tövisek fölnövekedve megfojtották azt.

⁸Némely pedig a jó földbe esett, és gyümölcsöt termett, némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harmincannyit.

⁹Akinek van füle a hallásra, hallja meg!“

¹⁰A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki: „Miért beszélsz hozzájuk példázatokban?“

¹¹Ő pedig ezt felelte nekik: „Azért, mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, őnekik pedig nem adatott meg.

¹²Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

¹³Azért szólok nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.

¹⁴És beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: »Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne ismerjetek!

¹⁵Mert megkövéredett e nép szíve, füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták, hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.«

¹⁶A ti szemeitek boldogok, hogy látnak, és a ti füleitek, hogy hallanak.

¹⁷Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották.

¹⁸Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát!

¹⁹Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról, és nem érti, eljön a gonosz, és elkapja azt, ami az ő szívébe van elvetve. Ez az, amelyik az útfélre esett.

²⁰Amelyik pedig a köves helyre esett, az az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja,

²¹de nincs gyökere benne, hanem csak ideigvaló, mihelyst pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik.

²²Amelyik pedig a tövisek közé esett, az az, aki hallja az igét, de a világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és nem terem gyümölcsöt.

²³Amely pedig a jó földbe esett, az az, aki hallja is, és érti is az igét, gyümölcsöt is terem, némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit.“

²⁴Más példázatot is mondott nekik: „Hasonlatos a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki földjébe jó magot vetett.

²⁵De amikor az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.

²⁶Amikor pedig felnövekedett a vetés, és gyümölcsöt termett, akkor meglátszott a konkoly is.

²⁷A gazda szolgái ekkor odamentek hozzá, és ezt mondták neki: Uram, nem tiszta magot vetettél földedbe? Honnan van benne a konkoly?

²⁸Ő pedig ezt mondta nekik: Valamelyik ellenség cselekedte azt. A szolgái ezt mondták neki: Akarod-e, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt?

²⁹Ő pedig azt mondta: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt talán a búzát is kiszaggatjátok.

³⁰Hagyjátok, hogy együtt nőjön mindkettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévébe, hogy elégessétek; a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.“

³¹Más példázatot is mondott nekik: „Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, melyet fog az ember, és elvet a mezejébe.

³²Az kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, úgyhogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak ágain.“

³³Más példázatot is mondott nekik: „Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, három mérce lisztbe belekever, amitől az egész megkel.“

³⁴Mindezeket példázatokban mondta Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik,

³⁵hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: „Megnyitom a számat példázatokra, és feltárom, amik e világ alapítása óta rejtve vannak.“

³⁶Ekkor elbocsátotta Jézus a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai odamentek hozzá, és ezt mondták: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot!“

³⁷Ő pedig így felelt nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia,

³⁸a szántóföld pedig a világ, a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosznak fiai.

³⁹Az ellenség, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége, az aratók pedig az angyalok.

⁴⁰Ahogyan összegyűjtik a konkolyt és megégetik, úgy lesz a világ végén.

⁴¹Az Emberfia elküldi angyalait, és az országából összegyűjtenek minden botránkozást okozót és mindenkit, aki gonoszságot cselekedett,

⁴²és tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.

⁴³Akkor az igazak fénylenek, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

⁴⁴„Ismét hasonlatos a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalált az ember, elrejti, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

⁴⁵Ismét hasonlatos a mennyek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres.

⁴⁶Amikor egy drágagyöngyöt talál, mindenételadja, amije van, és megveszi azt.

⁴⁷Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle fajta halat összefog.

⁴⁸Miután megtelik, kivonják a partra a halászok, és leülve, a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják.

⁴⁹Így lesz a világnak végén is: Eljönnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszakat az igazak közül.

⁵⁰És tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz sírás és fogcsikorgatás.“

⁵¹Azután Jézus ezt kérdezte tőlük: „Megértettétek mindezeket?“ Azok ezt mondták: „Megértettük, Uram.“

⁵²Ő pedig ezt mondta nekik: „Ezért minden írástudó, aki ismeri a mennyek országáról szóló tanítást, hasonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő éléskamrájából.“

⁵³És történt, hogy amikor Jézus elmondta ezeket a példázatokat, elment onnan.

⁵⁴És hazájába érve, tanította őket a zsinagógában, úgy, hogy álmélkodtak, és ezt mondták: „Honnan van ebben ez a bölcsesség és az erő?

⁵⁵Nem ő annak az ácsmesternek a fia? Nem az ő anyját hívják Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?

⁵⁶És nővérei is nem mind közöttünk élnek? Honnan vette mindezeket?“

⁵⁷És megbotránkoztak őbenne. Jézus pedig ezt mondta nekik: „A prófétának csak az ő hazájában és házában nincs tisztessége.“

⁵⁸Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.