Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Máté evangéliuma 27 Bible Online

Máté evangéliuma 27 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Máté evangéliuma 27

¹Amikor pedig reggel lett, tanácsot tartottak mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.

²Megkötözték, elvitték és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

³Akkor látta Júdás, aki őt elárulta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek,

⁴és ezt mondta: „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért.“ Azok pedig ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!“

⁵Ő pedig eldobta az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott, elment, és felakasztotta magát.

⁶A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és ezt mondták: „Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vér díja.“

⁷Tanácsot ültek, és megvásárolták azon a Fazekasmezőt, idegenek számára temetőnek.

⁸Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind a mai napig.

⁹Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: „És vették a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai ennyire becsültek.

¹⁰És adták a Fazekasmezőért, amint az Úr rendelte nékem.“

¹¹Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, aki ezt kérdezte tőle: „Te vagy-e a zsidók királya?“ Jézus pedig ezt mondta neki: „Te mondod.“

¹²És amikor a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt.

¹³Akkor ezt mondta neki Pilátus: „Nem hallod, milyen sok mindent vallanak ellened?“

¹⁴És nem felelt neki egyetlen szóra sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.

¹⁵Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarnak.

¹⁶Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

¹⁷Mikor ezért egybegyűltek, ezt mondta nekik Pilátus: „Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?“

¹⁸Mert jól tudta, hogy irigységből adták őt kezére.

¹⁹Amint pedig az ítélőszékben ült, küldött jött hozzá feleségétől, aki ezt üzente: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.“

²⁰A főpapok és vének pedig rábeszélték a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

²¹A helytartó megkérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?“ Azok pedig ezt mondták: „Barabbást.“

²²Pilátus ezt mondta nekik: „Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?“ Mindnyájan ezt mondták: „Feszíttessék meg!“

²³A helytartó ezután ezt mondta: „Mert mi rosszat cselekedett?“ Azok pedig még inkább kiáltoztak: „Feszíttessék meg!“

²⁴Pilátus pedig látva, hogy semmit sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet hozatott, megmosta kezeit a sokaság előtt, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől. Ti lássátok!“

²⁵Az egész nép ezt mondta: „Az ő vére mirajtunk és magzatainkon!“

²⁶Akkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kezükbe adta, hogy feszítsék meg.

²⁷Akkor a helytartó vitézei elvitték Jézust az őrházba, és odagyűjtötték hozzá az egész csapatot.

²⁸Levetkőztették, bíborpalástot adtak rá,

²⁹tövisből font koronát tettek fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte csúfolták őt, ezt mondva: „Üdvözlégy, zsidóknak királya!“

³⁰Amikor megköpdösték őt, elvették tőle a nádszálat, és fejéhez verdesték.

³¹Miután megcsúfolták, levették róla a palástot, maga ruháiba felöltöztették, és elvitték, hogy keresztre feszítsék őt.

³²Kifele menet pedig találkoztak egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak, ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.

³³Amikor eljutottak arra a helyre, amit Golgotának, azaz Koponya-helynek neveztek,

³⁴méreggel kevert ecetet adtak neki inni. De amikor megízlelte azt, nem akart inni.

³⁵Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.“

³⁶Azután leültek ott, és őrizték őt.

³⁷Feje fölé illesztették elítélésének okát, ez volt odaírva: „Ez Jézus, a zsidók királya.“

³⁸Akkor megfeszítettek vele együtt két latrot is, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől.

³⁹Az arra menők pedig szidalmazták őt, fejüket csóválva,

⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki lerontod a templomot, és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!“

⁴¹Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt, és ezt mondták:

⁴²„Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki.

⁴³Bízott az Istenben: mentse meg most őt, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.“

⁴⁴Akiket vele együtt feszítettek meg, a latrok is ugyanazt hányták szemére.

⁴⁵Hat órától kezdve sötétség lett mind az egész földön, kilenc óráig.

⁴⁶Kilenc óra körül pedig hangosan kiáltott Jézus: „Éli, Éli! Lamá sabaktáni?“ azaz: „Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engemet?“

⁴⁷Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, ezt mondták: „Illést hívja.“

⁴⁸Egy közülük azonnal odafutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, és egy nádszálra tűzte, majd inni adott neki.

⁴⁹A többiek pedig ezt mondták: „Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt?“

⁵⁰Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kiadta lelkét.

⁵¹És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a kősziklák megrepedeztek.

⁵²A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt.

⁵³És kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

⁵⁴A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést, és amik történtek, igen megrémültek, és ezt mondták: „Bizony Istennek Fia volt ez!“

⁵⁵Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélődtek, akik Galileából követték Jézust, szolgálva neki.

⁵⁶Ezek közt volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja és a Zebedeus fiainak anyja.

⁵⁷Amikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimátiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

⁵⁸Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor megparancsolta Pilátus, hogy adják át neki.

⁵⁹És magához vette József a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba,

⁶⁰és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment.

⁶¹Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

⁶²Másnap pedig, amely péntek után következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,

⁶³és ezt mondták: „Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra föltámadok.

⁶⁴Parancsold meg ezért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy a tanítványai odamenve éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból. Ez az utolsó hitetés még gonoszabb lenne az elsőnél.“

⁶⁵Pilátus pedig ezt mondta nekik: „Van őrségetek, menjetek, őriztessétek, ahogyan tudjátok.“

⁶⁶Ők pedig elmentek, lepecsételték a követ, és az őrséggel őrizet alá helyezték a sírt.