Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Máté evangéliuma 8 Bible Online

Máté evangéliuma 8 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Máté evangéliuma 8

¹Mikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt,

²És íme, odajött egy bélpoklos, leborult előtte, és mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.“

³Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, és ezt mondta: „Akarom, tisztulj meg.“ És azonnal eltisztult annak poklossága.

⁴Ekkor ezt mondta neki Jézus: „Vigyázz, senkinek se szólj. Hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.“

⁵Mikor pedig bement Jézus Kapernaumba, egy százados ment hozzá, és kérte őt.

⁶Ezt mondta: „Uram, a szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.“

⁷Ezt mondta neki Jézus: „Elmegyek, és meggyógyítom.“

⁸De a százados ezt felelte neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.

⁹Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és vannak alattam vitézek, és ha azt mondom egyiknek: Eredj el, elmegy; és a másiknak: Gyere ide, odajön; és a szolgámnak: Tedd ezt, megteszi.“

¹⁰Jézus pedig amikor ezt meghallotta, elcsodálkozott, és ezt mondta az őt követőknek: „Bizony mondom néktek, még Izraelben sem találtam ilyen nagy hitet.

¹¹De mondom nektek, sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyeknek országában;

¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre, ahol lesz majd sírás és fogcsikorgatás.“

¹³És Jézus ezt mondta a századosnak: „Eredj el, és legyen néked a te hited szerint.“ És meggyógyult annak szolgája, abban az órában.

¹⁴Amikor bement Jézus Péter házába, és látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas,

¹⁵rátette kezét, és elhagyta őt a láz, fölkelt, és szolgált nekik.

¹⁶Az est beálltával pedig kivittek hozzá sok ördöngöst, és egy szóval kiűzte a tisztátalan lelkeket, és meggyógyított minden beteget;

¹⁷hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott így szólván: „Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta el a mi betegségünket.“

¹⁸Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra.

¹⁹Hozzámenve egy írástudó, ezt mondta neki: „Mester, követlek téged, akárhová mégy.“

²⁰Jézus pedig így válaszolt: „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.“

²¹Egy másik a tanítványai közül ezt mondta neki: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat.“

²²Jézus pedig ezt mondta neki: „Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el halottaikat.“

²³Amikor hajóra szállt, követték őt tanítványai.

²⁴És íme, nagy vihar támadt a tengeren, annyira, hogy a hajót elborították a hullámok, ő pedig aludt.

²⁵Tanítványai pedig odamentek hozzá, felköltötték, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket, mert elveszünk.“

²⁶De ő ezt mondta nekik: „Mit féltek, ó, kicsinyhitűek?“ Ekkor fölkelt, megdorgálta a szeleket és a tengert, és nagy csendesség lett.

²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és mondták: „Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engedelmeskedik neki?“

²⁸Amikor eljutottak a túlsó partra, a gadaraiak tartományába, két ördöngös ment eléje, akik a sírboltokból kijőve igen kegyetlenkedtek, annyira, hogy senki sem mert azon az úton járni.

²⁹Kiáltoztak, és ezt mondták: „Mi közünk hozzád, Jézus, Istennek Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj minket?“

³⁰Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészett.

³¹Az ördögök pedig kérték őt, és ezt mondták: „Ha kiűzöl minket, engedd meg, hogy abba a disznónyájba mehessünk!“

³²Ő pedig ezt mondta nekik: „Menjetek!“ Azok pedig kimenve, belementek a disznónyájba. És íme, az egész disznónyáj a meredekről a tengerbe rohant, és odaveszett a vízbe.

³³A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és hírül adtak mindent, azt is, ami az ördöngösökkel történt.

³⁴Íme, az egész város kiment Jézus elé, és mihelyst meglátták, kérték őt, hogy távozzék az ő határukból.