Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Márk evangéliuma 4 Bible Online

Márk evangéliuma 4 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Márk evangéliuma 4

¹Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült.

²Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában:

³„Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni.

⁴És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt.

⁵Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.

⁶Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.

⁷Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt.

⁸Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“

⁹Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“

¹⁰Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

¹¹Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik;

¹²hogy »nézvén nézzenek, és ne lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.«“

¹³És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot?

¹⁴A magvető az igét hinti.

¹⁵Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.

¹⁶És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,

¹⁷de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.

¹⁸A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,

¹⁹de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz.

²⁰A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“

²¹Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék?

²²Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne.

²³Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“

²⁴Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok.

²⁵Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“

²⁶És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,

²⁷azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.

²⁸Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.

²⁹Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“

³⁰Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?

³¹A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,

³²és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“

³³És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették.

³⁴Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.

³⁵Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“

³⁶Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.

³⁷Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.

³⁸Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“

³⁹És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“ És elállt a szél, és nagy csendesség lett.

⁴⁰Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“

⁴¹És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“