Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Márk evangéliuma 5 Bible Online

Márk evangéliuma 5 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Márk evangéliuma 5

¹És elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.

²És amint a hajóból kiszállt, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan lélek volt,

³akinek lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem bírta őt senki megkötözni.

⁴Mert már sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.

⁵Éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozott, és magát kövekkel vagdosta.

⁶Mikor pedig Jézust távolról meglátta, odafutott, és elébe borult,

⁷és fennhangon kiáltva mondta: „Mi közöm nekem hozzád, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.“

⁸(Ugyanis Jézus ezt mondta neki: „Eredj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből.“)

⁹És ezt kérdezte tőle: „Mi a neved?“ Az így felelt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.“

¹⁰És igen kérte őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

¹¹Ott a hegynél pedig volt egy nagy disznónyáj, amely legelt.

¹²És az ördögök kérték őt mindnyájan, ezt mondva: „Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.“

¹³És Jézus azonnal megengedte nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijöttek, bementek a disznókba, és a nyáj a meredekről, mintegy kétezren, a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

¹⁴Akik pedig őrizték a disznókat, elfutottak, és hírt vittek a városba és a falvakba. Erre kimentek az emberek, hogy lássák, mi az, ami történt.

¹⁵És odamentek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, ott ül, fel van öltözködve, és eszénél van, és félelem fogta el őket.

¹⁶Akik pedig látták, elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.

¹⁷És kezdték kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.

¹⁸Mikor pedig a hajóba beszállott, a volt ördöngös kérte őt, hogy vele maradhasson.

¹⁹De Jézus nem engedte meg neki, hanem ezt mondta: „Eredj haza a tieidhez, és vidd hírül nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.“

²⁰El is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkoztak.

²¹Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és ő a tenger mellett maradt.

²²Íme, eljött a zsinagógai elöljárók egyike, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lábai elé borult,

²³és esedezve kérte: „Az én leánykám halálán van, jöjj, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.“

²⁴El is ment vele, és nagy sokaság követte őt, és ott tolongott körülötte.

²⁵Egy asszony pedig, aki tizenkét év óta vérfolyásos volt,

²⁶és sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett;

²⁷amikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, megérintette annak ruháját

²⁸mert ezt mondta: „Ha csak ruháit érinthetem is meg, meggyógyulok.“

²⁹És vérének forrása azonnal kiszáradt, és megérezte testében, hogy kigyógyult bajából.

³⁰Jézus pedig azonnal észrevette magán, hogy isteni erő áradott ki belőle, megfordult a sokaságban, és ezt mondta: „Kicsoda érintette meg az én ruháimat?“

³¹És mondták neki az ő tanítványai: „Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda érintett meg engem?“

³²És körülnézett, hogy lássa azt, aki ezt cselekedte.

³³Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve ment oda, és elé borult, és elmondott neki mindent igazán.

³⁴Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.“

³⁵Még beszélt Jézus, amikor odajöttek a zsinagóga elöljárójától, ezt mondván: „Leányod meghalt; miért fárasztod tovább a Mestert?“

³⁶Jézus pedig, amint hallotta, a beszédet, amit mondtak, azonnal mondta a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj, csak higgy!“

³⁷És senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

³⁸És odament a zsinagógai elöljáró házához, és látta a zűrzavart, a sok siránkozót és jajgatót,

³⁹és bemenve, ezt mondta nekik: „Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.“

⁴⁰Erre kinevették őt. Ő pedig mindenkit kiküldve, maga mellé vette a gyermeknek atyját, anyját és a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.

⁴¹Majd megfogva a gyermeknek kezét, ezt mondta neki: „Talitha, kúmi!“ — ami megmagyarázva azt jelenti: „Leányka, néked mondom, kelj föl!“

⁴²És a leányka azonnal fölkelt és járt, mert tizenkét esztendős volt. Azok pedig nagy csodálkozással elámultak.

⁴³Ő pedig erősen megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondta, hogy adjanak enni neki.