Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Márk evangéliuma 6 Bible Online

Márk evangéliuma 6 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Márk evangéliuma 6

¹Akkor Jézus elment onnan, és a hazájába ment, és követték őt a tanítványai.

²És amint eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan, akik őt hallották, elálmélkodtak, ezt mondván: „Honnan veszi ezeket? És milyen bölcsesség az, ami neki adatott, hogy ilyen csodák is történnek általa?

³Talán nem ez az ácsmester, Máriának fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is?“ És megbotránkoztak őbenne.

⁴Jézus pedig ezt mondta nekik: „A prófétának csak a maga hazájában, a rokonai között és a saját házában nincs tisztessége.“

⁵Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezeit.

⁶És csodálkozott azoknak hitetlenségén. Aztán körbejárta a falvakat, és tanított.

⁷Majd magához szólította a tizenkettőt, és kezdte őket kiküldeni kettesével, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken,

⁸és megparancsolta nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy boton kívül, se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;

⁹hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek magukra.

¹⁰És ezt mondta nekik: „Ahol valamelyik házba bementek, maradjatok ott mindaddig, amíg tovább nem mentek onnan.

¹¹Akik pedig nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, onnan kimenve, verjétek le a port is lábaitokról, bizonyságul ellenük. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.“

¹²Elmentek tehát, és prédikálták, hogy térjenek meg;

¹³és sok ördögöt űztek ki, és olajjal sok beteget megkentek és meggyógyítottak.

¹⁴És meghallotta ezeket Heródes király (mert közismert lett az ő neve), és ezt mondta: „Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért működnek benne ezek az erők.“

¹⁵Némelyek azt mondták, hogy Illés ő; mások meg azt mondták, hogy próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.

¹⁶Heródes pedig mikor meghallotta ezeket, ezt mondta: „Akinek én fejét vétettem, az a János ez; ő támadt fel a halálból.“

¹⁷Mert maga Heródes fogatta el és vettette börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége kedvéért, mivelhogy azt vette feleségül.

¹⁸Mert János azt mondta Heródesnek: „Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.“

¹⁹Heródiás pedig ólálkodott utána, és meg akarta őt ölni, de nem tehette,

²⁰mert Heródes félt Jánostól, mert igaz és szent embernek ismerte, és oltalmába vette őt; és ráhallgatva, sok dologban követte, és örömest hallgatta őt.

²¹De egy alkalmas nap jöttével, mikor Heródes születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát adott,

²²ennek a Heródiásnak a leánya bement és táncolt. Megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.“

²³És megesküdött neki: „Bármit kérsz tőlem, megadom neked, még ha országom felét is.“

²⁴Ő pedig kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?“ Az pedig ezt mondta: „A Keresztelő János fejét.“

²⁵És a királyhoz nagy sietve azonnal bement, és kérte őt: „Akarom, hogy mindjárt add ide nékem Keresztelő János fejét egy tálon.“

²⁶A király pedig, noha igen megszomorodott, esküje és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.

²⁷És azonnal hóhért küldött a király, és megparancsolta, hogy hozzák el annak fejét.

²⁸Az pedig elment, és fejét vette neki a börtönben, és elhozta a fejét egy tálon, és odaadta a leánynak; a leány pedig az anyjának adta oda.

²⁹A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották, eljöttek, és elvitték a testét, és sírba helyezték.

³⁰Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszéltek neki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak.

³¹Ő pedig mondta nekik: „Gyertek velem, csupán ti magatok, valamilyen puszta helyre, és pihenjetek meg egy kevéssé.“ Mert sokan voltak a járókelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük.

³²És elmentek hajón egy puszta helyre, csupán ő maguk.

³³A sokaság pedig meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őt; és minden városból egybefutottak oda, és megelőzték őket, és odagyülekeztek hozzá.

³⁴És kimenve Jézus, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani.

³⁵Mikor pedig immár az idő későre járt, hozzámenve a tanítványai, ezt mondták: „Puszta ez a hely, és immár az idő későre jár:

³⁶Bocsásd el őket, hogy elmenve a környező majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret; mert nincs mit enniük.“

³⁷Ő pedig azt felelte nekik: „Adjatok nekik ti enni.“ Mire ők ezt mondták neki: „Elmenjünk és vegyünk kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?“

³⁸Ő pedig ezt mondta nekik: „Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg.“ Amikor megtudták, ezt mondták: „Öt, és két halunk.“

³⁹Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

⁴⁰Letelepedtek tehát szakaszonként, százasával és ötvenesével.

⁴¹Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintve, hálákat adott, és megszegte a kenyereket, és adta tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztotta mindnyájuk között.

⁴²Mindnyájan ettek, és jóllaktak;

⁴³és felszedték a kenyérből és a halakból a maradékot, tizenkét tele kosárral.

⁴⁴Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren voltak férfiak.

⁴⁵Ekkor azonnal arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előre a túlsó partra Betsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.

⁴⁶Miután pedig elbocsátotta őket, fölment a hegyre imádkozni.

⁴⁷Mikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymaga a szárazon.

⁴⁸És látta őket, amint az evezéssel vesződnek, mert a szél velük szembe fújt; és az éj negyedik szakában hozzájuk ment a tengeren járva, és el akart haladni mellettük.

⁴⁹Azok pedig látva őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltottak;

⁵⁰mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. De ő azonnal megszólította őket, és mondta nekik: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.“

⁵¹Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba, és elállt a szél, ők pedig szerfölött álmélkodtak és csodálkoztak magukban,

⁵²mert nem okultak a kenyerekből, mivel a szívük meg volt keményedve.

⁵³Ezután átkelve a túlsó partra, eljutottak Genezáret földjére, és kikötöttek.

⁵⁴De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerték őt,

⁵⁵és befutva az egész környéket, kezdték a betegeket az ágyakon ide-oda hordozni, amerre hallották, hogy ő ott van.

⁵⁶És ahová csak bement, falvakba, városokba vagy majorokba, a betegeket letették a piacokon, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék, és valahányan csak megérintették, meggyógyultak.