Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 1 Bible Online

Lukács evangéliuma 1 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 1

¹Mivel sokan kezdték már rendszeresen megírni azoknak az eseményeknek elbeszélését, amelyek nálunk beteljesedtek,

²úgy, amint ránk hagyták azokat, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének,

³jónak láttam magam is, aki eleitől fogva mindennek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszeresen írjak neked, jó Teofilus,

⁴hogy megtudd azoknak a dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre tanítottak.

⁵Heródesnek, Júdea királyának idejében volt egy Zakariás nevű pap, az Abija rendjéből. Felesége pedig Áron leányai közül való volt, és annak neve: Erzsébet.

⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsolatai és rendelései szerint.

⁷Nem volt nekik gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és mindketten már idős emberek voltak.

⁸Történt pedig, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatot végzett Isten előtt,

⁹a papi tiszt szokása szerint rá került a sor, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot.

¹⁰A nép egész sokasága kint imádkozott a füstölőáldozat idején.

¹¹Neki pedig megjelent az Úr angyala, megállt a füstölőoltár jobb oldalán.

¹²Láttára megrettent Zakariás, és félelem szállta meg.

¹³Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatásra talált a te könyörgésed, és feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.

¹⁴Ő örömödre és vigasságodra lesz, és sokan fognak örülni születésének,

¹⁵mert nagy lesz ő az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel.

¹⁶És Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

¹⁷És maga is Isten előtt fog járni Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy az Úr számára felkészítse a népet.“

¹⁸Zakariás ezt mondta az angyalnak: „Miből tudhatom ezt meg? Mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idős.“

¹⁹Az angyal így válaszolt neki: „Én vagyok Gábriel, aki Isten előtt állok. Ő küldött engem, hogy beszéljek veled, és ezt az örömhírt meghozzam neked.

²⁰Íme, megnémulsz, és nem szólhatsz addig a napig, amelyen ezek megtörténnek, mert nem hittél az én beszédemnek, amelyek majd beteljesednek a maguk idejében.“

²¹A nép pedig várta Zakariást, és csodálkozott, hogy a templomban késlekedik.

²²Amikor kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és ebből megértették, hogy látomást látott a templomban, mert csak integetett nekik, és néma maradt.

²³És történt, hogy amikor leteltek szolgálatának napjai, elment haza.

²⁴E napok után felesége, Erzsébet fogant méhében, és öt hónapra elrejtőzött, és ezt mondta:

²⁵„Így cselekedett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.“

²⁶A hatodik hónapban Isten elküldte Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába

²⁷egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűznek Mária volt a neve.

²⁸És az angyal bement hozzá, és ezt mondta: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van!“

²⁹Ő pedig megdöbbent ezekre a szavakra, és elgondolkozott, hogy milyen köszöntés ez.

³⁰Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!

³¹Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

³²Ő nagy lesz, és a Magasságos Fiának nevezik, és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az Ő atyjának királyi székét.

³³És uralkodik a Jákób házán örökké, és az Ő királyságának nem lesz vége!“

³⁴Mária ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nincs férjem?“

³⁵Így válaszolt neki az angyal: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért aki születik, Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

³⁶Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapban van az, akit meddőnek mondtak,

³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen.“

³⁸Mária ezt mondta: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen úgy, ahogy mondtad.“ És akkor elment tőle az angyal.

³⁹Azokban a napokban útra kelt Mária, és nagy sietséggel a hegyvidékre, Júda egyik városába ment.

⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

⁴¹És történt, hogy amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a magzat megmozdult méhében, és Erzsébet megtelt Szentlélekkel,

⁴²és hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.

⁴³De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?

⁴⁴Mert íme, amikor köszöntésed szava eljutott fülembe, a magzat ujjongva megmozdult méhemben.

⁴⁵És boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr neki mondott.“

⁴⁶Akkor Mária ezt mondta: „Magasztalja az én lelkem az Urat,

⁴⁷és örvendez az én lelkem megtartó Istenemben.

⁴⁸Mert rátekintett szolgálóleányának alázatos állapotára, mert íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék.

⁴⁹Mert nagy dolgokat cselekedett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.

⁵⁰És irgalma nemzedékről nemzedékre van azokon, akik őt félik.

⁵¹Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

⁵²Hatalmasokat döntött le trónjaikról, és felmagasztalta az alázatosokat.

⁵³Éhezőket látott el javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.

⁵⁴Felkarolta Izraelnek, az ő szolgájának ügyét, mert megemlékezett irgalmasságáról

⁵⁵Ábrahám és utódai iránt örökké — amint megmondta atyáinknak.“

⁵⁶Mária Erzsébettel maradt három hónapig, aztán hazament.

⁵⁷Amikor eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

⁵⁸És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr kegyelmesen cselekedett vele, együtt örültek vele.

⁵⁹És történt a nyolcadik napon, eljöttek körülmetélni a gyermeket, és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarták őt nevezni.

⁶⁰Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.“

⁶¹És ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs rokonságodban, akit így hívnának.“

⁶²És intettek atyjának, hogy hogyan akarja nevezni.

⁶³Ő pedig egy táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.“ Erre mindenki elcsodálkozott.

⁶⁴És egyszerre megnyílt szája és nyelve, és beszélt, és áldotta Istent.

⁶⁵Félelem szállta meg a szomszédokat, és Júdea egész hegyvidékén elhíresztelték mindezeket.

⁶⁶Akik meghallották, szívükbe vésték, és ezt mondták: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?“ Az Úr keze vele volt.

⁶⁷Zakariás, az ő atyja megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:

⁶⁸„Áldott az Úr, Izrael Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az Ő népét,

⁶⁹és erős üdvözítőt támasztott nekünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,

⁷⁰amint szólott a szent prófétáinak szája által örök időktől fogva,

⁷¹hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek;

⁷²hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről,

⁷³az esküről, amellyel megesküdött Ábrahámnak, a mi atyánknak, hogy megadja nekünk,

⁷⁴hogy megszabadulva ellenségeink kezéből, félelem nélkül szolgáljunk Neki,

⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

⁷⁶Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd,

⁷⁷és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét a bűnök bocsánatával,

⁷⁸a mi Istenünknek nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

⁷⁹hogy világítson azoknak, akik a halál árnyékában ülnek, és igazgassa lábunkat a békesség útjára.“

⁸⁰A kisgyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt egészen addig a napig, amelyen nyilvánosan föl nem lépett Izraelben.