Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 10 Bible Online

Lukács evangéliuma 10 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 10

¹Ezek után pedig az Úr hetvenkét tanítványt választott ki, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahová menni készült.

²Ezt mondta nekik: „Az aratni való sok, a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

³Menjetek el, íme, én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

⁴Ne vigyetek magatokkal erszényt, se táskát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.

⁵Ha bementek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!

⁶És ha van ott valaki, aki a békesség fia, nyugodjék meg azon a ti békességetek. Ha nincs, rátok tér vissza.

⁷Ugyanabban a házban maradjatok, és azt egyétek, igyátok, amit adnak. Mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról házra.

⁸Ha egy városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.

⁹És gyógyítsátok a betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok Isten országa.

¹⁰Ha egy városba bementek, és titeket nem fogadnak be, menjetek ki annak utcáira, és ezt mondjátok:

¹¹A port is, amely reánk tapadt városotokból, lerázzuk, de azt tudjátok meg, hogy Isten országa elközelített hozzátok.

¹²Mondom pedig nektek, hogy Sodomának állapota tűrhetőbb lesz ama napon, mint azé a városé.

¹³Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.

¹⁴De Tírusznak és Szidónnak tűrhetőbb lesz a dolga az ítéletkor, mint nektek.

¹⁵És te, Kapernaum, talán az égig magasztalnak fel? A pokolig fogsz levettetni.

¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem küldött.“

¹⁷Visszatért pedig a hetvenkét tanítvány örömmel, és ezt mondták: „Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.“

¹⁸Ő pedig ezt mondta nekik: „Láttam a sátánt, mint villámlást lebukni az égből.

¹⁹Íme, adok nektek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és hogy semmi se ártson nektek.

²⁰De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem inkább annak örüljetek, hogy a ti nevetek fel van írva a mennyben.“

²¹Abban az órában Jézus örvendezett a Szentlélek által, és ezt mondta: „Hálát adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a gyermekeknek kijelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves előtted.

²²Mindent nekem adott az én Atyám, és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya, és kicsoda az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni.“

²³És a tanítványokhoz fordulva, ezt mondta nekik: „Boldog az a szem, amely látja azt, amit ti láttok.

²⁴Mert mondom nektek, sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, de nem látták, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.“

²⁵És íme, egy törvénytudó előállt, és kísértve őt ezt mondta: „Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?“

²⁶Ő pedig ezt mondta neki: „A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?“

²⁷Az pedig ezt válaszolta: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint magadat.«“

²⁸Ezt mondta neki: „Jól feleltél. Ezt cselekedd, és élsz.“

²⁹Az pedig igazolni akarva magát, így szólt Jézushoz: „De ki az én felebarátom?“

³⁰Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, és megsebesítették, aztán elmentek, és otthagyták félholtan.

³¹Történetesen egy pap ment lefelé az úton, aki azt látva, elkerülte.

³²Hasonlóképpen egy lévita is, amikor arra a helyre ért, és azt látta, elkerülte.

³³Egy samáriai pedig, amikor az úton odaért hozzá, és meglátta, könyörületességre indult.

³⁴Odament hozzá, bekötözte sebeit, és olajat és bort öntött azokra. Aztán feltette saját barmára, és a vendégfogadó házhoz vitte, és gondját viselte.

³⁵Másnap pedig elmenőben két dénárt vett elő, a gazdának adta, és ezt mondta neki: Viselj gondot reá, és ha valamit még ezen felül ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.

³⁶Mit gondolsz: e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?“

³⁷Az pedig ezt mondta: „Az, aki könyörült rajta.“ Jézus ezt mondta neki: „Eredj el, és te is hasonlóképpen cselekedj.“

³⁸Történt pedig, hogy amikor az úton mentek, bement egy faluba, egy Márta nevű asszony pedig befogadta házába.

³⁹Ennek volt egy Mária nevű testvére, aki Jézus lábához ülve hallgatta beszédét.

⁴⁰Márta pedig el volt foglalva a házimunkában. Ezért odaállt, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz azzal, hogy az én testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!“

⁴¹Jézus ezt válaszolta neki: „Márta, Márta, szorgalmas vagy, és sokra igyekezel.

⁴²De egy a szükséges dolog. Mária a jó részt választotta, amelyet el nem vesznek tőle.“