Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 12 Bible Online

Lukács evangéliuma 12 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 12

¹Miközben sok ezerből álló sokaság gyűlt össze úgy, hogy majd letaposták egymást, elkezdett beszélni tanítványaihoz: „Mindenekelőtt óvakodjatok a farizeusok kovászától, ami a képmutatás.

²Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.

³Amit sötétségbe mondtatok, azt a világosságban fogják meghallani. Amit fülbe súgva mondtatok rejtett helyen, azt a házak tetejéről fogják hirdetni.

⁴Mondom nektek, az én barátaimnak: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és aztán többet nem árthatnak.

⁵De megmondom nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki ha megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom nektek: Tőle féljetek!

⁶Ugye öt verebet meg lehet venni két fillérért? De azok közül egy sincs Istennél elfelejtve.

⁷Nektek pedig még hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: Ti sok verébnél értékesebbek vagytok.

⁸Mondom nektek: Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról Isten angyalai előtt.

⁹Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom Isten angyalai előtt.

¹⁰És ha valaki valamit mond az Emberfia ellen, bocsánatot nyer, de aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot.

¹¹Amikor a zsinagógákba és a fejedelmek és hatalmasságok elé hurcolnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, hogyan vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok.

¹²Mert a Szentlélek abban az órában megtanít titeket, hogy mit kell mondanotok.“

¹³Ekkor így szólt hozzá valaki a sokaságból: „Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!“

¹⁴Ő pedig így válaszolt: „Ember, ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?“

¹⁵Azután ezt mondta nekik: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a telhetetlenségtől, mert nem a vagyonban való bővölködés jelenti az életet.“

¹⁶Mondott nekik egy példázatot: „Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje

¹⁷ezért így okoskodott magában: Mit cselekedjem? Mert nincs hová betakarítanom termésemet.

¹⁸És ezt mondta: Ezt cselekszem: csűreimet lebontatom, és nagyobbakat építek, és azokba gyűjtöm be gabonámat és javaimat.

¹⁹És ezt mondom lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok esztendőre eltéve, tedd magad kényelembe, egyél, igyál, és élvezd az életet!

²⁰Isten ezt mondta neki: Bolond! Még az éjjel elkérik tőled a te lelkedet, akkor kié lesz mindaz, amit felhalmoztál?

²¹Így jár mindenki, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.“

²²Tanítványainak ezt mondta: „Ezért mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok a ti életetek miatt, mit egyetek, se a testetek miatt, mibe öltözködjetek,

²³Mert az élet több, mint az eledel és a test, mint az öltözet.

²⁴Nézzétek meg a hollókat! Nem vetnek és nem aratnak, nincs éléskamrájuk, sem csűrük, és Isten eltartja azokat. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!

²⁵Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával akár egy arasznyival is megnövelheti termetét?

²⁶Ha pedig ilyen csekélységet sem tudtok megtenni, mit aggodalmaskodtok a többi miatt?

²⁷Nézzétek meg a liliomokat, hogyan növekednek! Nem szőnek és nem fonnak, de mondom nektek, Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint egy ezek közül.

²⁸Ha pedig a füvet, amely ma a mezőn van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!

²⁹Ne kérdezzétek tehát: mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.

³⁰Mindezeket a pogányok kérdezik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy nektek szükségetek van ezekre.

³¹Inkább keressétek Isten országát, és ezeket mind megkapjátok.

³²Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

³³„Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsnaként. Szerezzetek magatoknak erszényeket, amelyek nem avulnak el, kifogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly sem emészti meg.

³⁴Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a szívetek is.

³⁵„Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva.

³⁶Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor jön meg uruk a menyegzőről, hogy amint megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.

³⁷Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor hazamegy, ébren talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, leülteti őket, hozzájuk megy, és felszolgál nekik.

³⁸És ha a második vagy harmadik őrváltáskor jön meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!

³⁹Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház gazdája, hogy mikor jön a tolvaj, vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

⁴⁰Ti is legyetek tehát készen, mert amely órában nem is gondoljátok, abban jön el az Emberfia.“

⁴¹Péter erre megkérdezte: „Uram, nekünk mondod ezt a példázatot vagy mindenkinek?“

⁴²Az Úr így válaszolt: „Kicsoda hát a hű és bölcs sáfár, akit az úr gondviselővé tett háza népén, hogy idejében adja ki nekik élelmüket?

⁴³Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál!

⁴⁴Bizony mondom néktek, hogy egész vagyona gondviselőjévé teszi.

⁴⁵Ha pedig a szolga így szólna szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt, és verni kezdi a szolgákat és szolgálóleányokat, és elkezdene enni, és inni és részegeskedni,

⁴⁶megjön annak a szolgának az ura, amely napon nem várja, és amely órában nem gondolja, és kettévágatja, és a hitetlenek sorsára juttatja.

⁴⁷Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette, és nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap.

⁴⁸Aki pedig nem ismerte, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, az kevés verést kap. Akinek sokat adtak, attól sokat követelnek. Akire sokat bíztak, attól többet kívánnak.

⁴⁹Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a világra. Mennyire szeretném, ha már lángolna!

⁵⁰Keresztséggel kell még megkereszteltetnem, és mennyire szorongok, míg végbe nem megy.

⁵¹Azt gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: egyáltalán nem, sőt inkább ellentétet.

⁵²Mert mostantól fogva, ha öten lesznek egy házban, ellentétbe kerülnek egymással: három kettő ellen és kettő három ellen.

⁵³Ellentétbe kerül az apa a fiával és a fiú az apjával és az anya a leányával és leány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.“

⁵⁴A sokaságnak ezt mondta: „Amikor látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, azonnal ezt mondjátok: Záporeső jön, és úgy lesz.

⁵⁵És amikor halljátok fújni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz, és úgy lesz.

⁵⁶Képmutatók! Az égnek és földnek jeleit felismeritek, ezt az időt pedig miért nem tudjátok felismerni?

⁵⁷„Miért nem ítélitek meg magatoktól is azt, hogy mi a helyes?

⁵⁸Amikor pedig ellenfeleddel a hatóság elé mégy, igyekezzél még az úton megszabadulni tőle, hogy ne hurcoljon a bíró elé, és a bíró át ne adjon a börtönőrnek, a börtönőr tömlöcbe ne vessen.

⁵⁹Mondom neked, hogy nem jössz ki onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.“