Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 18 Bible Online

Lukács evangéliuma 18 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 18

¹Egy példázatot is mondott nekik arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad belefáradni.

²Ezt mondta: „Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félte, az embereket nem becsülte.

³Abban a városban volt egy özvegyasszony is, aki elment hozzá, és ezt mondta: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

⁴Az egy ideig nem akarta, de azután ezt mondta magában: Noha Istent nem félem, az embereket sem becsülöm,

⁵mégis mivel terhemre van nekem ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne gyötörjön engem.“

⁶Ezt mondta az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró?

⁷Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik hozzá kiáltanak éjjel és nappal? És várakoztatja-e őket?

⁸Mondom néktek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. De amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?“

⁹Némelyeknek, akik elbizakodtak, hogy ők igazak, és a többieket semmibe se vették, ezt a példázatot mondta:

¹⁰„Két ember ment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus, és a másik vámszedő.

¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.

¹²Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.

¹³A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verte, és ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.

¹⁴Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.“

¹⁵Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy kezét rájuk tegye. Amikor a tanítványok ezt látták, rájuk szóltak.

¹⁶De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Engedjétek, hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁷Bizony mondom néktek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.“

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?

¹⁹Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.

²⁰A parancsolatokat tudod: »Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld atyádat, anyádat!«“

²¹Ő pedig ezt mondta: „Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.“

²²Jézus ezt hallva, ezt mondta neki: „Még egy fogyatkozásod van: Add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, jöjj, és kövess engem.“

²³Az pedig, amikor ezt meghallotta, elszomorodott, mert igen gazdag volt.

²⁴Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akik gazdagok.

²⁵Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.“

²⁶Akik pedig ezt hallották, ezt mondták: „Ki üdvözülhet akkor?“

²⁷Ő pedig ezt mondta: „Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges!“

²⁸Ekkor Péter így szólt: „Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk Téged!“

²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,

³⁰hogy ne kapná vissza sokszorosan ebben az időben, a jövendő világban pedig az örök életet.“

³¹Maga mellé vette a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak.

³²Mert a pogányok kezébe adják, megcsúfolják, meggyalázzák és megköpdösik,

³³és miután megostorozták, megölik, de harmadnap feltámad.“

³⁴Ők azonban ezekből semmit sem értettek. Ez a beszéd rejtve maradt előttük, és nem fogták fel a mondottakat.

³⁵Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.

³⁶És amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, kérdezősködött, hogy mi az.

³⁷Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

³⁸Ekkor így kiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!“

³⁹Akik pedig elől mentek, rászóltak, hogy hallgasson. De ő annál inkább kiáltott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!“

⁴⁰Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vigyék hozzá. Amikor közelébe ért, megkérdezte tőle:

⁴¹„Mit akarsz, mit tegyek veled?“ Az így szólt: „Uram, hogy a szemem világa megjöjjön.“

⁴²Jézus ezt mondta neki: „Láss, a te hited téged megtartott!“

⁴³És azonnal megjött szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész sokaság ezt látva dicsőséget adott Istennek.