Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 19 Bible Online

Lukács evangéliuma 19 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 19

²Íme, volt ott egy ember, akit Zákeusnak hívtak, aki fővámszedő volt és gazdag.

³Igyekezett meglátni Jézust, hogy ki az, de a sokaságtól nem láthatta meg, mert kis termetű ember volt.

⁴Ezért előrefutott, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

⁵Amikor arra a helyre jutott, Jézus feltekintett, és meglátta, és ezt mondta neki: „Zákeus, hamar jöjj le, mert ma nekem a te házadnál kell megszállnom.“

⁶Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta.

⁷Amikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és ezt mondták: „Bűnös emberhez ment be szállásra.“

⁸Zákeus pedig előállt, ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, négyszer annyit adok helyébe.“

⁹Jézus ezt mondta neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak, mert ő is Ábrahám fia.

¹⁰Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.“

¹¹Amikor pedig ezeket hallották, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azok azt gondolták, hogy azonnal megjelenik Isten országa.

¹²Ezt mondta tehát: „Egy nemesember egy messzi tartományba ment, hogy ott királyságot szerezzen magának, azután majd visszatérjen.

¹³Hívatta azért tíz szolgáját, és adott nekik tíz minát, és ezt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg visszajövök.

¹⁴Alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldtek utána, és ezt üzenték: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk.

¹⁵Történt, amikor megszerezte a királyságot, megparancsolta, hogy szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják oda hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

¹⁶Eljött az első, és ezt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.

¹⁷Ő pedig ezt mondta neki: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevesen, legyen hatalmad tíz város felett.

¹⁸És jött a második, és ezt mondta: Uram, a te minád öt minát nyert.

¹⁹Így szólt ennek is: Neked is legyen hatalmad öt város felett.

²⁰És eljött a harmadik is, és ezt mondta: Uram itt van a te minád, amelyet kendőbe kötve tartottam.

²¹Mert féltem tőled, mert kemény ember vagy, azt is elveszed, amit nem te tettél el, és learatod, amit nem te vetettél.

²²Ezt mondta annak: A te szavaid szerint ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én tettem el, és learatom, amit nem én vetettem.

²³Miért nem tetted azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?

²⁴Az ott állóknak ezt mondta: Vegyétek el ettől a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.

²⁵És mondták neki: Uram, annak már van tíz minája!

²⁶De ő ezt mondta: Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik, akinek pedig nincs, még amije van, az is elvétetik tőle.

²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy rajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.“

²⁸Miután ezeket elmondta, továbbment Jeruzsálem felé.

²⁹És történt, hogy amikor Betfagéhoz és Betániához közeledett, a hegynél, amelyet Olajfák hegyének neveznek, elküldött kettőt tanítványai közül,

³⁰és ezt mondta nekik: „Menjetek el az átellenben lévő faluba, amelybe beérve találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még ember nem ült, oldjátok el, és hozzátok ide.

³¹Ha pedig valaki megkérdezi, hogy miért oldjátok el, ezt mondjátok annak: Az Úrnak van szüksége rá.“

³²A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.

³³Amikor a szamárcsikót eloldották, annak gazdái ezt mondták: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?“

³⁴Ők pedig ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.“

³⁵Elvitték azért azt Jézushoz, és felsőruhájukat a szamárcsikóra tették, és felültették rá Jézust.

³⁶Amint tovább ment, az emberek felsőruhájukat az útra terítették.

³⁷Amikor már az Olajfák lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon kezdte dicsérni Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,

³⁸és ezt mondták: „Áldott a Király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!“

³⁹A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!“

⁴⁰Ő így válaszolt nekik: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.“

⁴¹Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta azt.

⁴²Ezt mondta: „Bár felismerted volna ezen a napon te is, ami békességedre szolgál. Most azonban el van rejtve szemed elől.

⁴³Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid körülötted sáncot építenek, körülvesznek, és mindenfelől szorongatnak;

⁴⁴a földre tipornak téged és fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.“

⁴⁵Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott adnak és vesznek,

⁴⁶és ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házam imádságnak háza, ti pedig azt latrok barlangjává tettétek.«“

⁴⁷Aztán naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép előkelői azon voltak, hogy elpusztítsák.

⁴⁸De nem találtak megoldást arra, hogy mit cselekedjenek, mert az egész nép rajongva hallgatta őt.