Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 20 Bible Online

Lukács evangéliuma 20 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 20

¹Történt az egyik napon, amikor a népet tanította a templomban, és az evangéliumot hirdette, odaléptek a főpapok és az írástudók a vénekkel együtt,

²és megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki neked ezt a hatalmat adta?“

³Ő pedig így válaszolt nekik: „Én is kérdezek egy dolgot tőletek; mondjátok meg nekem:

⁴János keresztsége a mennyből való vagy emberektől?“

⁵Azok pedig tanakodtak maguk között: Ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki?

⁶Ha pedig azt mondjuk, hogy emberektől, akkor az egész nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.

⁷Azt válaszolták tehát, hogy ők nem tudják, honnan való.

⁸Erre Jézus ezt mondta nekik: „Én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem ezeket.“

⁹Azután ezt a példázatot kezdte mondani a népnek: „Egy ember szőlőt plántált, és kiadta azt munkásoknak, és hosszú időre elutazott.

¹⁰Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak neki a szőlő gyümölcséből. A munkások pedig megverték azt, és üresen küldték el.

¹¹Akkor egy másik szolgát küldött, de azok azt is megverték és meggyalázták, és üresen küldték el.

¹²És még egy harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.

¹³Akkor így szólt a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm szeretett fiamat, talán őt megbecsülik.

¹⁴Amikor meglátták a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös. Jöjjetek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség!

¹⁵És kidobták a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik a szőlőnek ura azokkal?

¹⁶Elmegy, elveszti ezeket a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.“ Amikor ezt hallották, ezt mondták: „Szó sem lehet róla!“

¹⁷Ő pedig rájuk tekintett és ezt mondta: „Akkor mi az, ami meg van írva: »Amely követ az építők megvetettek, az lett szegletkővé«?

¹⁸Na valaki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ez esik rá, szétmorzsolja azt.“

¹⁹A főpapok és írástudók még abban az órában el akarták fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy róluk mondta ezt a példázatot.

²⁰Ezután állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána, akik igaznak tetették magukat, hogy szaván foghassák, és átadják a hatóságnak és a helytartó hatalmának.

²¹Megkérdezték tőle: „Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem Isten útját igazán tanítod.

²²Szabad-e nekünk a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“

²³Ő azonban észrevette álnokságukat, és ezt mondta nekik:

²⁴„Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?“ Ezt mondták: „A császáré.“

²⁵Ő pedig ezt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak azt, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“

²⁶Nem tudtak belekötni szavaiba a nép előtt, és csodálkozva feleletein, elhallgattak.

²⁷Hozzámentek a szadduceusok közül néhányan, akik tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdezték őt:

²⁸„Mester, Mózes megírta nekünk, hogy »ha valakinek meghal a testvére, akinek volt felesége, de gyermeke nem, akkor annak a testvére vegye el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének.«

²⁹Volt hét testvér, és az első megnősült, és gyermektelenül halt meg.

³⁰Ekkor a második vette el annak feleségét, és az is gyermektelenül halt meg.

³¹Akkor a harmadik vette el, és ugyanígy mind a hét, de nem hagytak gyermeket, és meghaltak.

³²Ezután meghalt az asszony is.

³³A feltámadáskor vajon melyiküknek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.“

³⁴Jézus így válaszolt nekik: „Ennek a világnak fiai nősülnek, és férjhez mennek.

³⁵De akiket méltónak ítélnek arra, hogy az eljövendő világnak és a halálból való feltámadásnak részesei legyenek, azok majd nem nősülnek, és férjhez sem mennek.

³⁶Azok meg sem halhatnak, mert hasonlók lesznek az angyalokhoz, és Isten gyermekei lesznek, hiszen a feltámadás gyermekei.

³⁷Azt pedig, hogy feltámadnak a halottak, már Mózes is kijelentette a csipkebokornál, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.

³⁸Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élők Istene. Mert az ő számára mindenki él.“

³⁹Néhány írástudó ekkor így szólt: „Mester, jól mondtad.“

⁴⁰És többé semmit sem mertek tőle megkérdezni.

⁴¹Akkor így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt, hogy Krisztus Dávid Fia?

⁴²Hiszen maga Dávid mondja a Zsoltárok könyvében: »Így szólt az Úr az én Uramnak, ülj az én jobb kezem felől,

⁴³míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«

⁴⁴Dávid tehát »Urának« nevezi őt, hogyan lehet akkor Fia?“

⁴⁵Az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak:

⁴⁶„Óvakodjatok az írástudóktól, akik hosszú köntösökben szeretnek járni, és szeretik, ha piacokon köszöntik őket, szeretik az első helyeket a zsinagógában és a főhelyeket a lakomákon,

⁴⁷akik az özvegyek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet vár.“