Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 22 Bible Online

Lukács evangéliuma 22 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 22

¹Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet húsvétnak neveztek.

²A főpapok és írástudók keresték a módját, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől.

³Bement a sátán Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek, és aki a tizenkettő közül való volt.

⁴Elment, és megbeszélte a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan adja őt kezükbe.

⁵Azok megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

⁶Ő megígérte, hogy jó alkalmat keres, hogy őt kezükbe adja a nép tudta nélkül.

⁷Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt.

⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta: „Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy megehessük.“

⁹Ezt mondták neki: „Hol akarod, hogy elkészítsük?“

¹⁰Ő ezt mondta nekik: „Íme, amikor bementek a városba, szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy,

¹¹és ezt mondjátok a ház gazdájának: Ezt üzeni a Mester: Hol van a szállás, ahol megeszem tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

¹²És ő mutat nektek egy nagy, berendezett felsőszobát, ott készítsétek el.“

¹³Elmentek, és úgy találták, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

¹⁴Amikor eljött az idő, asztalhoz ült, és vele együtt a tizenkét apostol.

¹⁵Ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam, hogy megegyem a húsvéti bárányt veletek, mielőtt szenvedek.

¹⁶Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míg be nem teljesedik Isten országában.“

¹⁷Azután vette a poharat, minekutána hálát adott, ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el magatok között,

¹⁸mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míg el nem jön Isten országa.“

¹⁹És vette a kenyeret, hálát adott, megszegte, nekik adta, ezt mondván: „Ez az én testem, amely értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.“

²⁰Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: „E pohár az új szövetség az én véremben, amely tiérettetek kionttatik.

²¹De íme, annak a keze, aki engem elárul, az enyémmel együtt van az asztalon.

²²És az Emberfia elmegy ugyan, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt.“

²³Erre kezdték kérdezni egymás között, hogy vajon ki lehet az közöttük, aki ezt meg fogja tenni.

²⁴Versengés is támadt közöttük, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

²⁵Erre ő ezt mondta nekik: „A pogányokon uralkodnak királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, jótevőknek hívatják magukat.

²⁶Közöttetek azonban ne így legyen. Hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint aki a legkisebb, és aki vezet, mint aki szolgál.

²⁷Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Ugye az, aki az asztalnál ül? De én olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

²⁸Ti vagytok azok, akik megmaradtok velem kísértéseimben,

²⁹és én nektek adom az országot, amint az én Atyám nekem adta,

³⁰hogy egyetek és igyatok az én asztalomnál az én országomban, és királyi széken üljetek, ítéletet tartva Izrael tizenkét törzse felett.“

³¹Ezt mondta az Úr: „Simon! Simon! Íme, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,

³²de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. Ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait.“

³³Ő pedig ezt mondta: „Uram, veled kész vagyok mind börtönbe, mind halálra menni!“

³⁴És ő ezt mondta: „Mondom neked, Péter, ma nem szólal meg addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.“

³⁵Aztán ezt mondta nekik: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-e valamiben hiányotok?“ Ők pedig ezt mondták: „Semmiben sem.“

³⁶Ezt mondta nekik: „De most, akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.

³⁷Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: »És a gonoszok közé sorolták.« Mert ami rám vonatkozik, az mind beteljesedik.“

³⁸Azok ezt mondták: „Uram, íme, van itt két kard.“ Ő pedig ezt mondta: „Elég!“

³⁹Ezután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is.

⁴⁰Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“

⁴¹Aztán eltávolodott tőlük, mintegy kőhajításnyira, és térdre esve imádkozott:

⁴²„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mégis ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd.“

⁴³Akkor egy angyal jelent meg a mennyből, és erősítette őt.

⁴⁴Haláltusájában még buzgóbban imádkozott, és verítéke olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak.

⁴⁵Miután imádkozása után fölkelt, tanítványaihoz ment, akiket alva talált a szomorúságtól.

⁴⁶Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.“

⁴⁷Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás ment, aki egy a tizenkettő közül, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja.

⁴⁸Jézus ezt mondta neki: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?“

⁴⁹Amikor akik körülötte voltak, látták, hogy mi következik, ezt mondták neki: „Uram, vágjunk közéjük karddal?“

⁵⁰És valaki közülük máris rásújtott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.

⁵¹Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Elég!“ És megérintve annak fülét, meggyógyította.

⁵²Jézus így szólt azokhoz, akik hozzámentek, a főpapoknak, a templom elöljáróinak és a véneknek: „Mint egy latorra, úgy jöttetek kardokkal és botokkal.

⁵³Amikor mindennap veletek voltam a templomban, kezeteket nem vetettétek rám. De ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.“

⁵⁴Akkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter távolról követte.

⁵⁵Amikor tüzet raktak az udvar közepén, és körülülték, Péter is leült velük.

⁵⁶Meglátta őt egy szolgálólány, amint a világosságnál ült, szemügyre vette, és ezt mondta: „Ez is vele volt!“

⁵⁷Ő pedig letagadta, és ezt mondta: „Asszony, nem ismerem őt.“

⁵⁸Rövid idő múlva más valaki látta meg, és mondta: „Te is azok közül való vagy!“ Péter pedig ezt mondta: „Ember, nem vagyok!“

⁵⁹És úgy egy óra múlva más valaki is bizonygatta, és ezt mondta: „Bizony ez is vele volt, mert Galileából való ő is.“

⁶⁰Péter ezt mondta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz!“ És azonnal, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.

⁶¹Hátrafordult az Úr, és rátekintett Péterre. És Péter visszaemlékezett az Úr szavára, amit neki mondott: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.“

⁶²Aztán kiment, és keservesen sírt.

⁶³Azok a férfiak, akik fogva tartották Jézust, csúfolták és verték,

⁶⁴és szemét betakarva arcul csapták őt, és ezt kérdezték: „Prófétáld meg, ki az, aki megütött téged!“

⁶⁵És sok mással is szidalmazták őt.

⁶⁶Amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és gyülekezetükbe vitték őt,

⁶⁷és ezt mondták: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.“ Ő pedig ezt mondta nekik: „Ha meg is mondanám, akkor sem hiszitek el,

⁶⁸ha pedig én kérdezlek, nem feleltek.

⁶⁹De mostantól fogva ott ül az Emberfia Isten hatalmának jobbja felől.“

⁷⁰Erre mind ezt mondták: „Te vagy tehát Isten Fia?“ Ő pedig ezt mondta: „Ti mondjátok, hogy az vagyok!“

⁷¹Azok ezt mondták: „Mi szükségünk van még tanúkra? Hiszen mi magunk hallottuk saját szájából!“