Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 23 Bible Online

Lukács evangéliuma 23 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 23

¹Ezután fölállt az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz.

²Elkezdték vádolni, és ezt mondták: „Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja, hogy a császárnak adót fizessünk, mert Krisztus-királynak mondja magát.“

³Pilátus megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?“ És ő ezt felelte: „Te mondod!“

⁴Pilátus pedig ezt mondta a főpapoknak és a sokaságnak: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.“

⁵De azok erősködtek, és ezt mondták: „A népet fellázítja tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.“

⁶Pilátus ezt hallva, megkérdezte, hogy Galileából való ember-e ő.

⁷És amikor megtudta, hogy Heródes fennhatósága alá tartozik, Heródeshez küldte, mert az is Jeruzsálemben volt azokban a napokban.

⁸Heródes pedig látva Jézust, igen megörült, mert régóta kívánta őt látni, mert sokat hallott felőle, és remélte, hogy valami csodát lát, amelyet ő tesz.

⁹Sok beszéddel kérdezgette, de ő semmit sem felelt neki.

¹⁰Ott álltak a főpapok és az írástudók, és hevesen vádolták őt.

¹¹Heródes pedig katonáival együtt megvetően bánt vele, és kicsúfolta, miután fényes ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz.

¹²Azon a napon Heródes és Pilátus barátok lettek, azelőtt ugyanis ellenségeskedésben voltak egymással.

¹³Ekkor Pilátus a főpapokat, a főembereket és a népet összehívta,

¹⁴és ezt mondta nekik: „Idehoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet félrevezeti, és íme, én tielőttetek kihallgattam, és semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel őt vádoljátok.

¹⁵De még Heródes sem, mert ő is visszaküldte hozzám, és íme, semmi halálos vétséget nem cselekedett.

¹⁶Megfenyítem tehát, és elbocsátom.“

¹⁷Ünnepenként egy foglyot kellett elbocsátania.

¹⁸Akkor felkiáltott az egész sokaság: „Ezt öld meg, és bocsásd el nekünk Barabást!“

¹⁹Ezt a városban kitört lázadásért és gyilkosságért vettették tömlöcbe.

²⁰Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

²¹De azok egyre kiáltoztak: „Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!“

²²Ő pedig harmadszor is szólt hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam benne. Megfenyítem és elbocsátom.“

²³Azok pedig hangos szóval sürgették, és követelték, hogy feszítsék meg, és az ő szavuk győzött.

²⁴És Pilátus úgy döntött, hogy legyen meg, amit kértek.

²⁵Elbocsátotta tehát nekik azt, aki lázadásért és gyilkosságért volt tömlöcbe vetve, és akit kértek, Jézust, kiszolgáltatta akaratuknak.

²⁶Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és arra tették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.

²⁷A népnek és asszonyoknak nagy sokasága követte, akik gyászolták és siratták őt.

²⁸Jézus hozzájuk fordulva ezt mondta: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem magatokat sirassátok és a ti gyermekeiteket.

²⁹Mert íme, jönnek napok, amelyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!

³⁰Akkor »kezdik mondani a hegyeknek: Essetek ránk, és a halmoknak: Borítsatok el minket!«

³¹Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?“

³²Két gonosztevőt is vittek ővele, hogy kivégezzék azokat is.

³³Amikor elértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott megfeszítették őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat bal kéz felől.

³⁴Jézus ezt mondta: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.“ Azután sorsot vetettek, hogy megosztozzanak ruháin.

³⁵A nép ott állt, és nézte. Azokkal együtt a főemberek is csúfolták őt, ezt mondták: „Másokat megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, Istennek választottja!“

³⁶Csúfolták őt a katonák is, odamentek hozzá, és ecettel kínálták,

³⁷és ezt mondták neki: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!“

³⁸Felirat is volt fölötte, görög, római és zsidó betűkkel írva: Ez a zsidók királya.

³⁹A megfeszített gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazta őt: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is!“

⁴⁰De a másik megdorgálta, és ezt mondta neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

⁴¹Mi ugyan méltán, mert a mi cselekedeteink méltó büntetését kapjuk, ő pedig semmi rosszat nem cselekedetett!“

⁴²Jézusnak ezt mondta: „Uram, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodba!“

⁴³Jézus ezt mondta neki: „Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.“

⁴⁴Mintegy hat óra volt, és sötétség lett az egész tartományban egészen kilenc óráig.

⁴⁵A nap elhomályosodott és a templom kárpitja középen kettéhasadt.

⁴⁶Jézus hangos szóval így kiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet.“ És ezt mondva meghalt.

⁴⁷Amikor a százados látta, mi történt, dicsőítette Istent, és ezt mondta: „Bizony ez az ember igaz volt.“

⁴⁸És az egész sokaság, amely azért ment oda, hogy lássa mindezeket, amikor látta, mi történt, mellét verve ment haza.

⁴⁹Az ő ismerősei mind és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb álltak, és nézték ezt.

⁵⁰Íme, egy ember, akit Józsefnek hívtak, a tanács tagja, jó és igaz férfi,

⁵¹aki nem volt részes tanácsukban és cselekedeteikben, aki Arimátiából, a júdeaiak városából való volt, és aki maga is várta Isten országát,

⁵²Pilátushoz ment, és elkérte Jézus testét.

⁵³Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt.

⁵⁴És az a nap péntek volt, és szombat virradt rá.

⁵⁵Az őt követő asszonyok is, akik Galileából jöttek vele, megnézték a sírt, és hogy hogyan helyezték el testét.

⁵⁶Aztán visszatértek, illatszereket és keneteket készítettek.

⁵⁷Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.