Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 24 Bible Online

Lukács evangéliuma 24 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 24

¹A hét első napján kora reggel elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített keneteket.

²A követ a sírról elhengerítve találták,

³és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.

⁴Történt, hogy amikor ők ezen megdöbbentek, íme, két férfiú állt melléjük fényes öltözetben.

⁵Ők pedig megrémülve arcukat a földre hajtották, azok ezt mondták nekik: „Miért keresitek a holtak között az élőt?

⁶Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt:

⁷Az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.“

⁸Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira,

⁹és visszatérve a sírtól, elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.

¹⁰Velük volt a magdalai Mária, Johanna és a Jakab anyja Mária és más asszonyok is, akik mindezt elmondták az apostoloknak.

¹¹De az ő szavukat csak üres beszédnek tartották, és nem hittek nekik.

¹²Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és behajolva látta, hogy csak a lepedők vannak ott. Erre elment, és magában csodálkozott a történteken.

¹³Tanítványai közül ketten ugyanazon a napon egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, amelynek neve: Emmaus.

¹⁴Maguk között arról beszélgettek, amik történtek.

¹⁵És történt, hogy amint beszélgettek, és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus hozzájuk szegődött, és velük együtt ment az úton.

¹⁶De látásukat mintha valami akadályozta volna, nem ismerték fel őt.

¹⁷Ő pedig ezt mondta nekik: „Miről beszélgettek egymással útközben?“ Erre szomorúan megálltak.

¹⁸Megszólalt az egyik, akinek neve Kleopás, és ezt mondta neki: „Csak te vagy egyedül jövevény Jeruzsálemben, aki nem tudja, hogy mi történt ott ezekben a napokban?“

¹⁹Ő így szólt: „Mi történt?“ Azok ezt mondták neki: „Az, ami a názáreti Jézussal történt, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten, és az egész nép előtt,

²⁰és mi módon adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és megfeszítették őt.

²¹Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani Izraelt. De mindezek már három napja történtek.

²²Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megrémített minket, akik kora reggel a sírnál voltak,

²³és amikor nem találták ott a testét, hazajöttek, és azt mondták, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy ő él.

²⁴El is mentek néhányan, akik velünk voltak, a sírhoz, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták. Őt azonban nem látták.“

²⁵Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, balgatagok és rest szívűek arra, hogy elhiggyétek, amiket a próféták szóltak!

²⁶Hát nem ezeket kellett szenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?“

²⁷És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban felőle megírattak.

²⁸Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha továbbmenne.

²⁹De azok unszolták, és kérték: „Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap is lehanyatlott már.“ Bement tehát, hogy velük maradjon.

³⁰És történt, amikor leült velük, vette a kenyeret, megáldotta és megszegte, és nekik adta.

³¹Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.

³²Ekkor ezt mondták egymásnak: „Nem melegedett-e fel szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és magyarázta nekünk az Írásokat?“

³³Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet és azokat, akik velük voltak.

³⁴Akik ezt mondták: „Valóban feltámadott az Úr, és megjelent Simonnak.“

³⁵Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték őt fel a kenyér megszegéséről.

³⁶Miközben erről beszélgettek, Jézus maga megállt közöttük, és ezt mondta nekik: „Békesség néktek!“

³⁷Rémületükben és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak.

³⁸Ezt mondta nekik: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség szívetekben?

³⁹Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok, mert a szellemnek nincs húsa, csontja, s amint látjátok, nekem van!“

⁴⁰Ezeket mondva megmutatta nekik kezét és lábát.

⁴¹Amikor pedig még mindig nem hittek örömükben, és csodálkoztak, ezt mondta nekik: „Van-e valami ennivalótok?“

⁴²Ők pedig adtak neki egy darab sült halat.

⁴³Elvette, és előttük megette.

⁴⁴Ezután ezt mondta nekik: „Ezek azok a beszédek, amelyeket szóltam nektek, amíg veletek voltam: Be kell teljesedni mindannak, amik megírattak énfelőlem Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban.“

⁴⁵Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.

⁴⁶És ezt mondta nekik: „Így van megírva, így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.

⁴⁷És hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden népnek, Jeruzsálemtől elkezdve.

⁴⁸Ti vagytok ennek tanúi.

⁴⁹És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, míg fel nem ruháztattok mennyei erővel.“

⁵⁰Ezután kivezette őket Betániáig, és felemelte kezét, és megáldotta őket.

⁵¹És történt, hogy miközben áldotta őket, elszakadt tőlük, és felvitetett a mennybe.

⁵²Ők pedig imádták őt, és visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe.

⁵³És mindenkor a templomban voltak, dicsérve és áldva Istent. Ámen.