Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Lukács evangéliuma 8 Bible Online

Lukács evangéliuma 8 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Lukács evangéliuma 8

¹Történt ezután, hogy városról városra és faluról falura járt, és prédikálta és hirdette Isten országát, és vele volt a tizenkettő,

²és néhány asszony is, akiket gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveznek, akiből hét ördög ment ki,

³és Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének a felesége és Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból szolgáltak neki.

⁴Amikor nagy sokaság gyűlt egybe, azokból is, akik a városokból mentek hozzá, ezt a példázatot mondta nekik:

⁵„Kiment a magvető, hogy elvesse vetőmagját. Magvetés közben némelyik az útfélre esett, és eltaposták, és az ég madarai megették.

⁶Némelyik sziklára esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.

⁷Némelyik tövisek közé esett, és a tövisek velük együtt növekedve megfojtották azt.

⁸Némelyik pedig jó földbe esett, és amikor kikelt, százszoros termést hozott.“ Amikor ezt mondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja!“

⁹Megkérdezték tőle tanítványai: „Mit jelent ez a példázat?“

¹⁰Ő ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy értsétek Isten országának titkait, a többieknek azonban példázatokban adatik, »hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek.«

¹¹A példázat pedig ez: A mag Isten beszéde.

¹²Az útfélre esettek azok, akik meghallgatták, de aztán eljön az ördög, és kikapja szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek.

¹³A sziklára esettek azok, akik amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem ver bennük gyökeret, egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elpártolnak.

¹⁴A tövisek közé esettek azok, akik meghallgatták, de amikor elmentek, az élet gondja és gazdagsága és gyönyörűsége megfojtja azt, és termést nem hoznak.

¹⁵Akiknél pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és termést hoznak állhatatossággal.

¹⁶„Aki gyertyát gyújt, nem takarja le azt egy edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem gyertyatartóba teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

¹⁷Mert nincs olyan titok, amely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs olyan rejtett dolog, amely ki ne tudódnék, és világosságra ne jönne.

¹⁸Vigyázzatok azért, hogyan hallgatjátok, mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amiről azt gondolja, hogy az övé.“

¹⁹Odamentek hozzá anyja és testvérei, de nem tudtak hozzájutni a sokaság miatt.

²⁰Ezért tudtára adták neki: „A te anyád és testvéreid kint állnak, téged akarnak látni.“

²¹Ő azonban így válaszolt nekik: „Az én anyám és testvéreim azok, akik Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.“

²²Történt egy napon, hogy hajóba szállt tanítványaival, és ezt mondta nekik: „Menjünk át a tó túlsó partjára.“ És elindultak.

²³Hajózásuk közben elszenderedett. Ekkor szélvész csapott le a tóra, és megrémültek, és veszélyben voltak.

²⁴Hozzá mentek, felkeltették, és ezt mondták: „Mester, Mester, elveszünk!“ Ő pedig felkelt, rászólt a szélre és a hullámokra, mire azok elültek, és csend lett.

²⁵És ezt mondta nekik: „Hol van a ti hitetek?“ Ők pedig félelemmel és csodálkozással ezt mondták egymásnak: „Ugyan kicsoda ez, hogy a szélnek és víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?“

²⁶Aztán áthajóztak a gadaraiak földjére, amely Galileával átellenben van.

²⁷Amikor kiment a partra, egy ember jött elé a városból, akiben ördögök voltak. Régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem csak sírboltokban.

²⁸Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, lába elé borult, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a felséges Isten Fia? Kérlek téged, ne gyötörj engem!“

²⁹Azt parancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mert már régóta hatalmában tartotta, ezért láncokkal és bilincsekkel megkötözve őrizték, de ő elszakította kötelékeit, az ördög pedig a pusztába űzte.

³⁰Jézus megkérdezte: „Mi a neved?“ Az így felelt: „Légió“, mert sok ördög ment bele.

³¹És kérték őt, hogy ne parancsolja őket vissza az alvilágba.

³²Volt pedig ott egy disznócsorda, amely a hegyen legelészett, és kérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy azokban menjenek.

³³Miután kimentek az ördögök az emberből, és bementek a disznókba, a csorda a meredekről a tóba rohant, és megfulladt.

³⁴Amikor a pásztorok látták, mi történt, elfutottak, és hírét vitték a városba és a falvakba.

³⁵Kimentek az emberek megnézni, mi történt, és Jézushoz mentek, és ott találták azt az embert, akiből az ördögök kimentek, amint felöltözve és ép elmével ült Jézus lábainál, és nagyon megijedtek.

³⁶Akik látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az a megszállott.

³⁷Ekkor a Gadara vidékének egész népe arra kérte, hogy menjen el onnan, mert nagyon féltek. Ő pedig hajóra szállt, és visszatért.

³⁸Az az ember, akiből az ördögök kimentek, arra kérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt, és ezt mondta neki:

³⁹„Térj vissza házadhoz, és beszéld el, milyen nagy dolgokat tett Isten veled.“ Elment azért, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus.

⁴⁰És történt, amikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadta, mert mindnyájan várták.

⁴¹És íme, jött egy Jairus nevű ember, aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábai elé borult, és kérte, hogy menjen el házába,

⁴²mert egyetlen, mintegy tizenkét esztendős leánya halálán volt. Miközben ment, a sokaság szorongatta.

⁴³És egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és bár minden vagyonát orvosokra költötte, senki sem tudta meggyógyítani.

⁴⁴Hátulról hozzálépett, megérintette ruhájának szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása.

⁴⁵Jézus ezt mondta: „Ki az, aki megérintett?“ Amikor mindnyájan tagadták, Péter, és akik vele voltak így szóltak: „Mester, a sokaság szorongat és lökdös téged, és te azt mondod: ki az, aki megérintett engem?“

⁴⁶De Jézus ezt mondta: „Valaki megérintett engem, mert észrevettem, hogy erő árad ki belőlem.“

⁴⁷Amikor pedig látta az asszony, hogy nem maradt titokban, reszketve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész sokaság előtt, hogy miért érintette őt, és hogy azonnal meggyógyult.

⁴⁸Jézus pedig ezt mondta neki: „Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged, eredj el békességgel!“

⁴⁹Még beszélt, amikor eljött egy ember a zsinagógai elöljáró házából, és ezt mondta: „Meghalt a leányod, ne fáraszd a Mestert!“

⁵⁰Amikor Jézus ezt hallotta, ezt mondta neki: „Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.“

⁵¹Bemenve a házba, senkit sem engedett be, csak Pétert, Jakabot és Jánost és a leány atyját és anyját.

⁵²Mindnyájan sírtak, és gyászolták. Ő pedig ezt mondta: „Ne sírjatok, nem halt meg, csak alszik.“

⁵³Erre kinevették, mert tudták, hogy meghalt.

⁵⁴Ekkor mindenkit kiküldött, megfogta a leány kezét, és kiáltott: „Leányom, kelj fel!“

⁵⁵Ekkor visszatért abba a lélek, azonnal felkelt, és ő megparancsolta, hogy adjanak neki enni.

⁵⁶És álmélkodtak annak szülei, de ő megparancsolta, hogy senkinek se mondják el, ami történt.