Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 János evangéliuma 10 Bible Online

János evangéliuma 10 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

János evangéliuma 10

¹„Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, tolvaj az és rabló.

²Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.

³Ennek az őr ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.

⁴És mikor kiereszti a juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.

⁵Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.“

⁶Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mi az, amit mondott nekik.

⁷Újra mondta azért nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.

⁸Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.

⁹Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, bejár és kijár majd, és legelőt talál.

¹⁰A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

¹¹Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.

¹²A béres pedig nem igazi pásztor, neki a juhok nem tulajdonai. Amikor látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut: a farkas elragadja azokat, és elszéleszti a juhokat.

¹³A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor, ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.

¹⁵Ahogyan ismer engem az Atya, én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért.

¹⁶Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell vezetnem, hallgatnak majd az én szavamra, és lesz egy akol és egy pásztor.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

¹⁸Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én adom oda azt magamtól. Van hatalmam odaadni, és van hatalmam ismét visszavenni azt. Ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.“

¹⁹Újra meghasonlás támadt a zsidók között e beszédek miatt.

²⁰Sokan mondták közülük: „Ördög van benne, és bolondozik, mit hallgattok reá?“

²¹Mások azt mondták: „Ezek nem megszállott ember beszédei. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?“

²²Jeruzsálemben pedig a templomszentelés ünnepe és tél volt.

²³Jézus a templomban, Salamon tornácában járt.

²⁴Körülvették azért a zsidók, és mondták neki: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan!“

²⁵Jézus így felelt: „Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.

²⁶De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok, amint megmondtam néktek.

²⁷Az én juhaim hallják az én szavamat, én ismerem őket, és követnek engem.

²⁸Örök életet adok nekik, soha el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.

²⁹Az én Atyám, aki őket adta nekem, nagyobb mindennél, senki sem ragadhatja ki őket az Atyámnak kezéből.

³⁰Én és az Atya egy vagyunk.“

³¹Ekkor ismét köveket ragadtak a zsidók, hogy megkövezzék őt.

³²Jézus így felelt nekik: „Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól, azok közül melyikért köveztek meg engem?“

³³A zsidók így feleltek neki: „Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.“

³⁴Jézus így felelt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: »én mondtam: istenek vagytok«?

³⁵Ha azokat isteneknek mondta, akikhez az Isten beszéde szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni,

³⁶akkor arról ti azt mondjátok, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz, mivelhogy azt mondtam: az Isten Fia vagyok?!

³⁷Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem,

³⁸ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.“

³⁹Ismét meg akarták azért őt fogni, de kiment a kezük közül.

⁴⁰Jézus újra elment, túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.

⁴¹És sokan mentek oda hozzá, és mondták, hogy János nem tett ugyan semmi csodát, de mindaz, amit János felőle mondott, igaz volt.

⁴²És sokan hittek ott ő benne.