Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 János evangéliuma 19 Bible Online

János evangéliuma 19 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

János evangéliuma 19

¹Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megostoroztatta.

²A vitézek tövisből koronát fontak, a fejére tették, bíbor köntöst adtak reá,

³és ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!“ És arcul csapdosták őt.

⁴Majd ismét kiment Pilátus, és mondta nekik: „Íme, kihozom őt nektek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.“

⁵Kiment azért Jézus a töviskoronát és a bíborköntöst viselve. És mondta nekik Pilátus: „Íme, az ember!“

⁶Mikor meglátták őt a papi fejedelmek és a szolgák, így kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!!“ Pilátus ezt mondta nekik: „Vigyétek el őt ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt őbenne.“

⁷A zsidók így feleltek neki: „Nekünk törvényünk van, és ami törvényünk szerint meg kell halnia, mivel Isten Fiává tette magát.“

⁸Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémült,

⁹ismét bement a törvényházba, és szólt Jézusnak: „Honnan való vagy te?“ De Jézus nem felelt neki.

¹⁰Pilátus ekkor ezt mondta neki: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszíttesselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?“

¹¹Jézus így felelt: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott engem.“

¹²Ettől fogva igyekezett Pilátus őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki magát királlyá teszi, az ellene szegül a császárnak!“

¹³Amikor pedig Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozta Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet Márványkövezetnek hívtak, héberül pedig Gabbatának.

¹⁴Akkor a húsvét péntekje volt, és mintegy hat óra. És mondta a zsidóknak: „Íme, a ti királyotok!“

¹⁵Azok pedig kiáltoztak: „Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!“ Mondta nekik Pilátus: „A ti királyotokat feszítsem meg?“ A papi fejedelmek így feleltek: „Nem királyunk van, hanem császárunk!“

¹⁶Akkor átadta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust, és elvitték.

¹⁷És felemelve a keresztfáját, elment az úgynevezett Koponya-hegyre, amelyet héberül Golgotának hívnak,

¹⁸ahol megfeszítették őt, és ővele másik kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust.

¹⁹Pilátus pedig feliratot is készíttetett, és feltétette a keresztfára. Az írás pedig ez volt: a názáreti Jézus, a zsidók királya.

²⁰Sokan olvasták ezt a feliratot a zsidók közül, mivel közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették, héberül, görögül és latinul volt írva.

²¹A zsidók papi fejedelmei akkor azt mondták Pilátusnak: „Ne azt írd: A zsidók királya! — hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok.“

²²Pilátus így felelt: „Amit megírtam, megírtam.“

²³A vitézek pedig, amikor megfeszítették Jézust, elvették felsőruháit, és négy részre osztották, egy-egy részt mindegyik vitéznek. A köntös pedig varratlan volt, felülről végig egybeszőve.

²⁴Ekkor azt mondták egymásnak: „Ezt ne hasítsuk el, hanem vessünk sorsot rá, kié legyen.“ Hogy beteljesedjen az Írás, amely ezt mondja: „Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek.“ A vitézek tehát ezeket tették.

²⁵Jézus keresztje alatt pedig ott állt anyja, és anyjának nőtestvére, Mária, a Klópás felesége és a magdalai Mária.

²⁶Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeretett, ezt mondta az anyjának: „Asszony, íme, a te fiad!“

²⁷Azután ezt mondta a tanítványnak: „Íme, a te anyád!“ És ettől az órától magához fogadta őt az a tanítvány.

²⁸Jézus ezek után tudva, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, ezt mondta: „Szomjazom.“

²⁹Volt pedig ott egy ecettel, teli edény. Egy szivacsot megtöltve ecettel izsópra téve, odavitték a szájához.

³⁰Mikor pedig elvette Jézus az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!“ És lehajtva fejét, kibocsátotta lelkét.

³¹A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át ne maradjanak a keresztfán, mivel péntek volt (mert annak a szombatnak napja nagy nap volt), kérték Pilátust, hogy törjék el azoknak lábszárait, és vegyék le őket.

³²Eljöttek ekkor a vitézek, és eltörték az elsőnek lábszárait és a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg.

³³Amikor pedig Jézushoz értek, és látták, hogy ő már halott, nem törték el a lábszárait,

³⁴hanem egy a vitézek közül dárdával döfte át az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki abból.

³⁵És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

³⁶Mert azért történtek ezek, hogy beteljesedjen az Írás: „Csontja ne töressék meg.“

³⁷Másutt ismét így szól az Írás: „Néznek majd arra, akit átszegeztek.“

³⁸Ezek után az arimatiai József (aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), megkérte Pilátust hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát, és levette Jézus testét.

³⁹Eljött Nikodémus is (aki éjszaka ment Jézushoz először), hozva mirhából és aloéból való kenetet, mintegy százfontnyit.

⁴⁰Fogták tehát Jézus testét, lepedőkbe göngyölték illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni.

⁴¹Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek.

⁴²A zsidók péntekje miatt, mivel az a sír közel volt, abban helyezték el Jézust.