Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 János evangéliuma 5 Bible Online

János evangéliuma 5 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

János evangéliuma 5

¹Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.

²Van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy tó, amelyet héberül Betesdának neveznek. Öt tornáca van.

³Ezekben feküdtek a betegek, vakok, sánták, sorvadásosak nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.

⁴Mert időnként angyal szállt a tóra, és felkavarta a vizet: aki pedig először lépett bele a víz felkavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben volt.

⁵Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében.

⁶Amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van, ezt mondta neki: „Akarsz-e meggyógyulni?“

⁷A beteg ezt felelte: „Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felkavarodik, bevigyen engem a tóba, és mire én odaérek, más lép be előttem.“

⁸Mondta neki Jézus: „Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és járj!“

⁹És azonnal meggyógyult az ember, és felvette ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

¹⁰A zsidók pedig ezt mondták a meggyógyultnak: „Szombat van, nem szabad neked az ágyadat hordanod!“

¹¹Ő ezt felelte nekik: „Aki meggyógyított engem, az mondta nekem: Vedd fel az ágyadat, és járj!“

¹²Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki ezt mondta neked: Vedd fel az ágyadat, és járj?“

¹³A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrevonult, mert sokaság volt azon a helyen.

¹⁴Ezek után Jézus találkozott vele a templomban, és mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!“

¹⁵Elment az az ember, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.

¹⁶Emiatt üldözőbe vették a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.

¹⁷Jézus pedig felelte nekik: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.“

¹⁸Emiatt aztán még inkább meg akarták őt ölni a zsidók, mivel nemcsak a szombatot törte meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondta, egyenlővé téve magát az Istennel.

¹⁹Jézus ezt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, csak ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket ő cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.

²⁰Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő maga cselekszik, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.

²¹Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.

²²Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta,

²³hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.

²⁴Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre.

²⁵Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az idő, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.

²⁶Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:

²⁷És hatalmat adott neki az ítélettételre is, mert ő az Emberfia.

²⁸Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,

²⁹és kijönnek. Akik a jót cselekedték, az életre támadnak fel, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozatra támadnak fel.

³⁰Én semmit sem cselekedhetem magamtól, amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.

³¹„Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.

³²Más az, aki bizonyságot tesz rólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel bizonyságot tesz rólam.

³³Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.

³⁴De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.

³⁵Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.

³⁶De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.

³⁷Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.

³⁸Az ő igéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.

³⁹Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek, és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam,

⁴⁰és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!

⁴¹Dicsőséget emberektől nem nyerek.

⁴²De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:

⁴³Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem, ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.

⁴⁴Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget nem keresitek, amely az egy Istentől van?

⁴⁵Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál, van, aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.

⁴⁶Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert rólam írt ő.

⁴⁷Ha pedig az ő Írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?“