Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 János evangéliuma 6 Bible Online

János evangéliuma 6 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

János evangéliuma 6

¹Ezek után elment Jézus a Galileai-tengeren, a Tiberiáson túl.

²És nagy sokaság követte őt, mert látták az ő csodatételeit, amelyeket cselekedett a betegeken.

³Felment pedig Jézus a hegyre, és leült ott a tanítványaival.

⁴Közel volt pedig húsvét, a zsidók ünnepe.

⁵Mikor azért felemelte Jézus a szemeit, és látta, hogy nagy sokaság jön hozzá, mondta Fülöpnek: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?“

⁶Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar cselekedni.

⁷Felelt neki Fülöp: „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindegyikük kapjon valami keveset.“

⁸Egyik az ő tanítványai közül, András, Simon Péter testvére ezt mondta neki:

⁹„Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?“

¹⁰Jézus pedig mondta: „Ültessétek le az embereket.“ És nagy fű volt azon a helyen. Leültek azért a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.

¹¹Jézus pedig vette a kenyereket, és hálát adva adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig azoknak, akik ültek, hasonlóképpen a halakból is, amennyit akartak.

¹²Amint pedig jóllaktak, mondta a tanítványainak: „Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen.“

¹³Összeszedtek azért és megtöltöttek tizenkét kosarat az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek megmaradtak azok után, akik ettek.

¹⁴Az emberek azért látva a jelt, amelyet Jézus tett, ezt mondták: „Bizonnyal ez az a próféta, aki eljövendő volt a világra.“

¹⁵Jézus pedig, amint észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonult egymaga a hegyre.

¹⁶Mikor pedig beesteledett, lementek az ő tanítványai a tengerhez,

¹⁷és beszállva a hajóba, elmentek a tengeren túlra Kapernaumba. Már sötétség volt, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus.

¹⁸A tenger a nagy szél fúvása miatt háborgott.

¹⁹Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamnyira beeveztek, meglátták Jézust, amint jár a tengeren, és a hajóhoz közeledik, megrémültek.

²⁰Ő pedig mondta nekik: „Én vagyok, ne féljetek!“

²¹Be akarták azért őt venni a hajóba, de a hajó azonnal annál a földnél volt, amelyre mentek.

²²Másnap a sokaság, amely a tengeren túl állott, látták, hogy nem volt ott más hajó, csak az az egy, amelybe Jézus tanítványai szálltak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el.

²³De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr:

²⁴Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak ők is a hajókba, és elmentek Kapernaumba, keresve Jézust.

²⁵És megtalálva őt a tengeren túl, mondták neki: „Mester, mikor jöttél ide?“

²⁶Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek abból a kenyerekből, és jóllaktatok.

²⁷Ne azért az eledelért munkálkodjatok, amely elvész, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Isten.“

²⁸Ők pedig ezt mondták neki: „Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?“

²⁹Jézus így felelt nekik: „Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.“

³⁰Erre megkérdezték: „Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?

³¹Atyáink a mannát ették a pusztában, amint meg van írva: »Mennyei kenyeret adott enniük.«“

³²Mondta azért nekik Jézus: „Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.

³³Mert az az Istennek kenyere, amely mennyből száll alá, és életet ad a világnak.“

³⁴Erre ezt mondták neki: „Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!“

³⁵Jézus pedig azt mondta nekik: „Én vagyok az életnek kenyere, aki énhozzám jön, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz énbennem, meg nem szomjazik soha.

³⁶De mondtam néktek, hogy noha láttatok engem, még sem hisztek.

³⁷Mindenki, akit nekem ad az Atya, énhozzám jön, és azt, aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.

³⁸Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

³⁹Annak, aki elküldött engem, az az akarata, hogy amit nekem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam azt az utolsó napon.

⁴⁰Az Atyának az az akarata, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz ő benne, örök élete legyen, és én feltámasszam azt az utolsó napon.“

⁴¹Zúgolódtak azért a zsidók őellene, mert azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.“

⁴²És mondták: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam alá?“

⁴³Jézus ezt felelte nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között!

⁴⁴Senki sem jöhet én hozzám, hacsak nem az Atya vonzza, aki elküldött engem, én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

⁴⁵Meg van írva a prófétáknál: »És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.« Aki azért az Atyától hallott és tanult, én hozzám jön.

⁴⁶Nem mintha az Atyát valaki látta volna, csak az, aki Istentől van, az látta az Atyát.

⁴⁷Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak.

⁴⁸Én vagyok az életnek kenyere.

⁴⁹A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.

⁵⁰Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy ki-ki egyen belőle, és meg ne haljon.

⁵¹Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá: ha valaki eszik ebből a kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért.“

⁵²Tusakodtak azért a zsidók egymás között, mondván: „Hogyan adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk?“

⁵³Jézus ezt mondta nekik: „Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.

⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.

⁵⁵Mert az én testem bizony étel, és az én vérem bizony ital.

⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem lakik és én is abban.

⁵⁷Ahogyan elküldött engem az élő Atya, és én az Atya által élek: úgy az is, aki engem eszik, él énáltalam.

⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát, és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.“

⁵⁹Ezeket mondta a zsinagógában, amikor tanított Kapernaumban.

⁶⁰Sokan azért, akik hallották ezeket az ő tanítványai közül, ezt mondták: „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja őt?“

⁶¹Jézus pedig magában tudta, hogy emiatt zúgolódnak az ő tanítványai, ezt mondta nekik: „Titeket ez megbotránkoztat?

⁶²Hát ha meglátjátok az Emberfiát felszállni oda, ahol előbb volt?!

⁶³A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, lélek és élet.

⁶⁴De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek.“ Mert kezdettől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt.

⁶⁵És ezt mondta: „Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet énhozzám, hacsak nem az én Atyámtól van megadva neki.“

⁶⁶Ettől fogva sokan visszavonultak az ő tanítványai közül, és nem jártak többé ővele.

⁶⁷Mondta azért Jézus a tizenkettőnek: „Vajon ti is el akartok menni?“

⁶⁸Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad.

⁶⁹És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.“

⁷⁰Jézus így felelt nekik: „Nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? És egy közületek ördög.“

⁷¹Ezen pedig Júdás Iskáriótest értette, Simon fiát, mert ez akarta őt elárulni, noha egy volt a tizenkettő közül.