Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Az apostolok cselekedetei 24 Bible Online

Az apostolok cselekedetei 24 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Az apostolok cselekedetei 24

¹Öt nap múlva aztán elment Anániás főpap a vénekkel és egy Tertullusz nevű prókátorral, akik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen.

²Amikor pedig előszólították, Tertullusz vádolni kezdte:

³„Nagyságos Félix, teljes hálával ismerjük el, hogy általad nagy békességet nyerünk, és gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek erre a népre nézve, minden tekintetben és mindenütt.

⁴De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek hallgass meg minket röviden kegyelmességed szerint.

⁵Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és meghasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó között, és a názáretiek felekezetének feje,

⁶aki a templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk őt, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni.

⁷Liziász ezredes azonban, nagy karhatalommal oda jött, és kivette őt kezünkből,

⁸és azt parancsolta, hogy az ő vádlói hozzád jöjjenek. Tőle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekről, melyekkel mi őt vádoljuk.“

⁹A zsidók is helybenhagyták ezt, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.

¹⁰Miután intett neki a tiszttartó, hogy szóljon, Pál így felelt: „Mivel tudom, hogy te sok esztendő óta vagy ennek a népnek bírája, bátrabban védekezem a magam ügyében,

¹¹mert megtudhatod, hogy nincs tizenkét napnál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe.

¹²De a templomban sem láttak úgy, hogy valakivel vitatkoztam volna, vagy hogy a népet egybecsődítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban.

¹³Rám sem bizonyíthatják azokat, amikkel most engem vádolnak.

¹⁴Azt pedig vallom, hogy én aszerint az út szerint — amelyet eretnekségnek mondanak — , úgy szolgálok az atyáim Istenének, mint aki hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva.

¹⁵Reménységem van az Istenben, hogy amit ők maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

¹⁶Ebben gyakorlom magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor.

¹⁷Sok esztendő múltán pedig eljöttem, hogy népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat.

¹⁸Eközben találtak rám a templomban megtisztulva, néhány Ázsiából való zsidó, nem csődületben, sem pedig háborúság támasztása közben.

¹⁹Nekik kellett volna eléd jönni, és vádolni engem, ha valami panaszuk volna ellenem.

²⁰Vagy ők maguk mondják meg, vajon találtak-e bennem valami hamis cselekedetet, amikor a tanács előtt álltam,

²¹ha csak nem annak az egy mondatnak tekintetében, amelyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása miatt vádoltok a mai napon.“

²²Amikor pedig Félix ezeket hallotta, elhalasztotta az ügyet, mivel tüzetesebb tudomása volt ennek a szerzetnek a tanítása felől, és ezt mondta: „Amikor Liziasz ezredes eljön, dönteni fogok ügyetekben.“

²³Megparancsolta a századosnak, hogy őrizzék Pált, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgálatára legyen, vagy bemenjen hozzá.

²⁴Néhány nap múlva pedig Félix megjelent feleségével Druzillával együtt, aki zsidó asszony volt, és maga elé hívatta Pált, és meghallgatta a Krisztusban való hit felől.

²⁵Amikor pedig az igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről beszélt, megrémülve, ezt mondta Félix: „Most eredj el, de mikor alkalmam lesz, ismét magamhoz hívatlak“.

²⁶Ugyanakkor azt is remélte, hogy Pál pénzt ad neki, hogy szabadon bocsássa, ezért is gyakrabban hívatta magához, és beszélgetett vele.

²⁷Két esztendő elmúltával, Félix utóda Porciusz Fesztusz lett. A zsidóknak kedveskedni akart Félix, és Pált fogságban hagyta.