Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Az apostolok cselekedetei 8 Bible Online

Az apostolok cselekedetei 8 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Az apostolok cselekedetei 8

¹Saul pedig szintén javasolta megölését. Azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan szétszéledtek Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve.

²Istvánt pedig eltemették kegyes férfiak, és nagyon megsiratták.

³Saul pedig pusztította az anyaszentegyházat: házról-házra járva férfiakat és asszonyokat elhurcolt, és tömlöcbe vetett.

⁴Ők azonban szétszéledve, ahol csak jártak, hirdették az igét.

⁵Fülöp lement Samária városába, és prédikálta nekik a Krisztust.

⁶A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelt azokra, amiket Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett.

⁷Mert sokakból, akikben tisztátalan lelkek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek, sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult,

⁸és nagy öröm lett abban a városban.

⁹Egy Simon nevű ember pedig már korábban gyakorolta abban a városban az ördögi tudományt, és elámította Samária népét, magát valami nagynak állítva.

¹⁰Mindnyájan figyeltek rá, kicsinytől nagyig, és ezt mondták: „Ez az Istennek a nagy ereje!“

¹¹Azért figyeltek fel rá, mert hosszú időn át az ördögi mesterkedésekkel elámította őket.

¹²De miután hittek Fülöpnek, aki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére vonatkozó örvendetes dolgokat hirdette, megkeresztelkedtek, férfiak és asszonyok is.

¹³Simon maga is hitt, és megkeresztelkedve Fülöppel tartott, és látva, hogy jelek és nagy csodák történnek, elálmélkodott.

¹⁴Amikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária elfogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.

¹⁵Ők amikor lementek, könyörögtek értük, hogy vegyenek Szentlelket,

¹⁶mert még senkire közülük nem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.

¹⁷Akkor kezeiket reájuk tették, és Szentlelket vettek.

¹⁸Amikor pedig látta Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szentlélek, pénzt kínált nekik,

¹⁹és ezt mondta: „Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem kezeimet, az vegye a Szentlelket.“

²⁰De Péter ezt mondta neki: „A pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető.

²¹Nincs neked részed, sem örökséged ebben a dologban, mert a szíved nem igaz az Isten előtt.

²²Térj meg azért ebből a gonoszságodból, és kérjed az Istent, talán megbocsátja neked szívednek gondolatát.

²³Mert látom, hogy keserű méregben és álnokság fogságában vagy.“

²⁴Simon pedig így felelt: „Könyörögjetek érettem az Úrhoz, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, rám ne jöjjön.“

²⁵Ők pedig, miután bizonyságot tettek, és hirdették az Úrnak igéjét, visszatértek Jeruzsálembe, és sok samáriai faluban prédikálták az evangéliumot.

²⁶Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj fel, és menj el dél felé, arra a járatlan útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy alá.“

²⁷És elment. És íme, egy szerecsen férfi, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, aki az egész kincstárának felügyelője volt, és feljött imádkozni Jeruzsálembe;

²⁸visszatérőben a szekerén ült, és olvasta Ézsaiás prófétát.

²⁹A Lélek pedig ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez!“

³⁰Amikor Fülöp odafutott, hallotta, amint Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: „Vajon érted-e, amit olvasol?“

³¹Ő pedig így felelt: „Hogyan érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nekem?“ És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé.

³²Az Írás helye pedig, melyet olvasott, ez volt: Mint juhot vitték mészárszékre, és mint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitotta meg a száját.

³³A megaláztatásában az ítélet elvétetett róla, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja fel? Mert elvétetik a földről az ő élete.

³⁴A komornyik pedig ezt mondta Fülöpnek: „Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy más valakiről?“

³⁵Fülöp pedig megnyitotta száját, és kiindulva ebből az Írásból, hirdette neki Jézust.

³⁶Amikor pedig az úton mentek, egy vízhez jutottak, és ezt mondta a komornyik: „Íme, itt a víz! Mi akadálya van, hogy megkeresztelkedjem?“

³⁷Fülöp pedig ezt mondta: „Ha teljes szívből hiszel, akkor lehet.“ Ő pedig így felelt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.“

³⁸És megállította a szekeret, és leszálltak mindketten a vízbe, Fülöp és a komornyik, és megkeresztelte őt.

³⁹Amikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadta Fülöpöt, és többé nem látta őt a komornyik, de örömmel ment tovább az útján.

⁴⁰Fülöp pedig Azótoszba találta magát, és szertejárva hirdette az evangéliumot minden városnak, amíg Cézáreába nem jutott.