Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Az apostolok cselekedetei 9 Bible Online

Az apostolok cselekedetei 9 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Az apostolok cselekedetei 9

¹Saul pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elment a főpaphoz,

²leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik ennek az útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, elfogva Jeruzsálembe vigye őket.

³És amint ment, és közeledett Damaszkuszhoz, nagy hirtelenséggel fény sugározta őt körül a mennyből,

⁴leesett a földre, szózatot hallott, mely ezt mondta neki: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?“

⁵Ő pedig megkérdezte: „Kicsoda vagy, Uram?“ Az Úr pedig ezt mondta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.“

⁶Erre remegve és ámulva kérdezte: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?“ Az Úr pedig ezt mondta neki: „Kelj fel, és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.“

⁷A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.

⁸Saul pedig felkelt a földről, de mikor kinyitotta szemeit, senkit sem látott, ezért kézen fogva vezették be őt Damaszkuszba.

⁹Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.

¹⁰Volt pedig egy tanítvány Damaszkuszban, név szerint Anániás. Látomásban ezt mondta neki az Úr: „Anániás!“ Ő pedig ezt mondta: „Ímhol vagyok Uram!“

¹¹Az Úr pedig ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el az úgynevezett Egyenes utcába, és keress föl a Júdás házában egy Saul nevű tarzuszi embert, mert imádkozik.“

¹²És látta Saul látomásban, hogy egy Anániás nevű férfiú bemegy hozzá, és kezét reá teszi, hogy lásson.

¹³Anániás pedig így felelt: „Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, milyen sok bosszúsággal illette szentjeidet Jeruzsálemben,

¹⁴és itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.“

¹⁵Az Úr pedig ezt mondta neki: „Eredj el, mert ő nekem választott eszközöm, hogy hordozza az én nevemet a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt.

¹⁶Mert én megmutatom neki, mennyit kell az én nevemért szenvednie.“

¹⁷Elment tehát Anániás, bement a házba, és kezeit reá tette, és ezt mondta: „Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy szemeid megnyíljanak, és megteljél Szentlélekkel.“

¹⁸És azonnal mintha pikkelyek estek volna le szemeiről, mindjárt visszanyerte látását; és felkelt és megkeresztelkedett,

¹⁹majd miután evett, megerősödött. Saul pedig néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,

²⁰és azonnal prédikálni kezdte a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia.

²¹Mindnyájan elálmélkodtak, akik hallották és ezt mondták: „Nem ő az, aki pusztította Jeruzsálemben azokat, akik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket elfogja, és a főpapokhoz vigye őket?“

²²Saul pedig annál inkább bátrabb lett, és zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.

²³Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartottak, hogy megöljék őt.

²⁴Saulnak azonban tudomására jutott leselkedésük. Még a kapukat is őrizték nappal és éjjel, hogy megöljék őt.

²⁵A tanítványok pedig őt éjjel a kőfalon lebocsátották, leeresztve egy kosárban.

²⁶Mikor pedig Saul Jeruzsálembe ment, próbált a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.

²⁷Barnabás azonban maga mellé vette őt, elvitte az apostolokhoz, és elbeszélte nekik, amint látta az úton az Urat, és hogy beszélt vele, és mint tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében.

²⁸Ki- és bejáratos lett köztük Jeruzsálemben, és nagy bátorsággal tanított az Úr Jézusnak nevében,

²⁹beszélt, sőt vitatkozott a görög zsidókkal, azok pedig igyekeztek megölni őt.

³⁰Amikor ezt azonban megtudták az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.

³¹Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt, épültek és sokasodtak az Úrnak félelmében, és a Szentlélek vigasztalásában jártak.

³²Történt pedig, hogy Péter, amikor mindnyájukat körbejárta, lement a Liddában lakó szentekhez is.

³³Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc esztendeje ágyban feküdt, gutaütött volt.

³⁴És mondta néki Péter: „Éneász, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, magad vesd be az ágyadat!“ És azonnal felkelt.

³⁵És látták őt mindnyájan, akik Liddában és Sáronban laktak, és megtértek az Úrhoz.

³⁶Joppéban pedig volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, amely megmagyarázva Dorkász, azaz zerge: gazdag volt jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.

³⁷Történt pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső házban.

³⁸Mivel pedig Lidda Joppéhoz közel volt, a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfiút küldtek hozzá, s kérték, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.

³⁹Péter felkelt, és elment azokkal. Mihelyt oda ért, felvezették a felső házba, az özvegyasszonyok mind elébe álltak, sírtak és mutogatták a ruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkász csinált, míg velük együtt volt.

⁴⁰Péter pedig mindenkit kiküldött, térdre esve imádkozott; azután a holttesthez fordulva mondta: „Tábita, kelj fel!“ Ő pedig felnyitotta szemeit, és meglátva Pétert, felült.

⁴¹Ő kezét nyújtva neki felemelte őt; majd beszólította a szenteket és az özvegyasszonyokat, eléjük állította őt elevenen.

⁴²És megtudták egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

⁴³Ő pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.