Read Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 Pál levele a rómaiakhoz 9 Bible Online

Pál levele a rómaiakhoz 9 - Újszövetség: élet, igazság és világosság, 2003 bible

Pál levele a rómaiakhoz 9

¹Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,

²hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívem fájdalma,

³mert kívánnám, hogy inkább én lennék átkozott, Krisztustól elszakítva, az én atyámfiaiért, test szerint való rokonaimért,

⁴akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás és az istentisztelet és az ígéretek

⁵akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindenekfelett örökké áldandó Isten, Ámen.

⁶Az pedig nem lehet, hogy Isten beszéde meghiúsuljon. Mert nem mindnyájan izraeliták, akik Izraeltől valók,

⁷és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem amint meg van írva: „Aki Izsáktól származik, azt nevezik majd utódodnak.“

⁸Azaz nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.

⁹Mert az ígéretnek beszéde ez: „abban az időben eljövök és Sárának fia lesz.“

¹⁰De nemcsak ő, hanem Rebeka is példa, aki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi Atyánktól.

¹¹Még amikor meg sem születtek fiai, és semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, — hogy Istennek kiválasztás szerint való végzése megálljon, nem cselekedetekből, hanem az elhívó akarata szerint, —

¹²megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál majd a kisebbnek,

¹³amint meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem.“

¹⁴Mit mondjunk tehát? Vajon nem igazságtalanság ez Istentől? Semmiképpen!

¹⁵Mert Mózesnek ezt mondja: „Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.“

¹⁶Ezért nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.

¹⁷Mert az Írás azt mondja a fáraónak: „Arra rendeltelek téged, hogy megmutassam rajtad az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.“

¹⁸Ezért, akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.

¹⁹Azt mondod erre nekem: Akkor miért vádol hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda állhat ellen?

²⁰De hát kicsoda vagy te, ó, ember, hogy perbe szállsz Istennel? „Mondhatja-e a készítmény a készítőnek: miért formáltál engem így?“

²¹A fazekasnak nincs-e hatalma az agyagon, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt ékességre, a másikat pedig közönséges használatra készítse?

²²Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni, és hatalmát megismertetni, és ezért nagy béketűréssel szenvedte el a harag edényeit, amelyek pusztulásra készültek,

²³és nem az ő dicsőségének gazdagságát akarta-e megismertetni az irgalom edényein, amelyeket eleve dicsőségre készített?

²⁴Ilyenekké hívott el minket is, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,

²⁵amint Hóseásnál is mondja: „Hívom a nem-népemet népemnek és a nem-szeretettet szeretettnek.

²⁶És úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol ezt mondták neki: ti nem vagytok népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket hívni“.

²⁷Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izraelről: „Ha Izrael fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tartatik meg,

²⁸mert az Úr bevégzi és gyorsan valóra váltja beszédét a földön.“

²⁹És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura nem hagyott volna utódot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és Gomorához lennénk hasonlók.“

³⁰Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot.

³¹Izrael ellenben, amely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.

³²Miért? Azért, mert nem hitből keresték, hanem úgy, mintha a törvény cselekedetei révén volna elérhető. Beleütköztek a megütközés kövébe,

³³amint meg van írva: „Íme, a megütközés kövét és a megbotránkozás szikláját teszem Sionba, és aki hisz benne, nem szégyenül meg.“