Read Újszövetség egyszerű fordítás Mate 20 Bible Online

Mate 20 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Mate 20

¹„A mennyek királysága egy olyan gazdához is hasonlítható, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.

²Megegyezett a munkásokkal, hogy napi egy ezüstpénzt fizet nekik, majd kiküldte őket a szőlőjébe.

³Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre. Látta, hogy van még ott néhány ember, aki csak áll, és nem csinál semmit.

⁴Így szólt hozzájuk: »Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és megfelelő fizetést kaptok tőlem.«

⁵Ők pedig elmentek. Dél körül, majd délután három óra körül újra kiment, és ugyanígy tett.

⁶Amikor délután öt óra körül ismét kiment a piactérre, újabb embereket talált, akik ott álltak. Megkérdezte tőlük: »Hát ti miért álltok itt egész nap? Miért nem csináltok semmit?«

⁷Ők ezt válaszolták: »Azért, mert minket még senki sem fogadott fel«. »Menjetek ki ti is a szőlőmbe!« — mondta nekik.

⁸Amikor aztán beesteledett, így szólt a szőlő ura a munkások vezetőjéhez: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«

⁹Odamentek hát azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy ezüstpénzt kapott.

¹⁰Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak. De ugyanúgy egy-egy ezüstpénzt kaptak ők is.

¹¹Amikor átvették a pénzt, panaszkodni kezdtek a gazdának.

¹²»Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak« — mondták. »Te azonban ugyanannyit fizettél nekik, mint nekünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«

¹³Ő pedig így felelt: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan veled. Hiszen megegyeztünk, hogy egy ezüstpénzt fizetek neked.

¹⁴Fogd tehát, ami a tiéd, és menj el! Én ugyanis ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked.

¹⁵Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Irigy vagy, mert én jót teszek ezekkel az emberekkel?«

¹⁶Hát, így lesz sok utolsóból első, és sok elsőből utolsó.”

¹⁷Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és így szólt hozzájuk:

¹⁸„Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Halálra ítélik,

¹⁹és átadják a nem zsidó emberek kezébe, hogy azok kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék őt. A harmadik napon azonban fel fog támadni.”

²⁰Ezután odament hozzá a Zebedeus fiúk anyja fiaival együtt. Leborult előtte, mert kérni akart tőle valamit.

²¹„Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus. Az asszony így felelt: „Ígérd meg, hogy királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon fog ülni!”

²²Jézus erre így válaszolt: „Nem tudjátok, hogy mit kértek! Ki tudjátok-e inni a szenvedés poharát, amit nekem ki kell innom?” „Igen, ki tudjuk inni” — felelték.

²³Jézus így folytatta: „Valóban ki fogjátok inni a szenvedés poharát. De azt, hogy ki ül majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el. Azok ülnek majd oda, akiknek mennyei Atyám ezt elkészítette.”

²⁴Amikor meghallotta ezt a többi tíz tanítvány, megharagudtak a két testvérre.

²⁵De Jézus odahívta őket magához, és így szólt: „Jól tudjátok, hogy a nem zsidó népek uralkodói hatalmaskodnak az embereken, és fontos embereik szeretik a hatalmukat éreztetni velük.

²⁶Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, az legyen a szolgátok!

²⁷Aki első akar lenni köztetek, az legyen a rabszolgátok!

²⁸Az Emberfia sem azért jött el a földre, hogy neki szolgáljanak. Azért jött, hogy ő szolgáljon, odaadja az életét, és ezáltal sok embert megmentsen.”

²⁹Amint elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte Jézust.

³⁰Két vak ült az út szélén. Amikor meghallották, hogy Jézus megy el mellettük az úton, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid Fia, segíts rajtunk!”

³¹A tömeg azonban mondta nekik, hogy maradjanak csendben. Erre ők még hangosabban kiáltoztak: „Uram, Dávid Fia, segíts rajunk!”

³²Jézus erre megállt, megszólította őket, és megkérdezte: „Mit akartok? Mit tegyek veletek?”

³³Ők ezt felelték: „Uram! Szeretnénk újra látni!”

³⁴Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Attól a pillanattól újra láttak, és követték Jézust. Jézus úgy vonul be Jeruzsálembe, mint egy király