Read Újszövetség egyszerű fordítás Mate 27 Bible Online

Mate 27 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Mate 27

¹Amikor eljött a reggel, a főpapok és a nép idős vezetői összegyűltek. Elhatározták, hogy megölik Jézust.

²Ezután megkötözték, Pilátushoz, a római helytartóhoz vezették és átadták neki.

³Júdás, aki elárulta Jézust, látta, hogy Jézust halálra ítélték. Megbánta azt, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapokhoz és az idős vezetőkhöz.

⁴Ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert árultam el és adtam halálra.” Azok így feleltek: „Mi közünk van nekünk ehhez? Ez a te dolgod.”

⁵Akkor Júdás beszórta a Templomba az ezüstöket. Majd elment, és felakasztotta magát.

⁶A főpapok összeszedték a pénzt. Így szóltak: „A törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük. Arra lett ugyanis felhasználva, hogy egy ember halálát megvegyék rajta.”

⁷Így tehát elhatározták, hogy megveszik belőle a Fazekasmezőt az idegenek számára temetőnek.

⁸Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig Vérmezőnek.

⁹Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott: „Fogták a harminc ezüstöt, azt az összeget, amelyben Izrael népe megegyezett, hogy fizetnek érte.

¹⁰Megvették rajta a Fazekasmezőt, ahogyan azt megparancsolta nekem az Úr.”

¹¹Jézust ezután a római helytartó, Pilátus elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Úgy, ahogy mondod” — felelte Jézus.

¹²A főpapok és az idős vezetők vádjaira azonban nem felelt semmit.

¹³Erre Pilátus így szólt Jézushoz: „Hát nem hallod, hogy mennyi mindennel vádolnak?

¹⁴Ő azonban nem felelt neki egyetlen vádra sem. Ezen aztán Pilátus nagyon elcsodálkozott.

¹⁵A Pászka ünnepének idején a helytartó szabadon szokott engedni egy rabot, akit a tömeg választott.

¹⁶Most is volt ott egy bűnöző, akit Barabbásnak hívtak.

¹⁷Pilátus megkérdezte az összegyűlt tömegtől: „Kit akartok, hogy elengedjek? Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?”

¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből adták át neki Jézust.

¹⁹Mialatt Pilátus az ítélőszékben ült, felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek az ügyébe, mert sokat szenvedtem miatta, amikor ma éjjel róla álmodtam!”

²⁰A főpapok és az idős vezetők azonban rábeszélték a népet, hogy Barabbás elengedését kérjék, Jézust pedig ítéljék halálra.

²¹A helytartó megkérdezte őket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?” „Barabbást!” — válaszolták.

²²Pilátus ekkor ezt kérdezte tőlük: „És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?” Mindannyian ezt kiáltották: Feszíttesd keresztre!

²³„Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket. Ők pedig még hangosabban kiáltották: „Feszíttesd keresztre!”

²⁴Pilátus látta, hogy semmire sem megy velük, sőt ebből még lázadás is kitörhet. Ezért vizet hozatott. Az emberek előtt megmosta a kezét, és így szólt: „Nem vagyok felelős ennek az embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”

²⁵Erre mindenki ezt mondta: „Mi és a gyermekeink felvállaljuk a felelősséget a haláláért!”.

²⁶Akkor Pilátus szabadon engedte nekik Barabbást. Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta őt a katonáknak, hogy feszítsék keresztre.

²⁷Ezután a helytartó katonái a helytartói palotába vitték Jézust. Ott a többi katona is köréje gyűlt.

²⁸Levetkőztették, és vörös köpenyt adtak rá.

²⁹Tövises ágakból koszorút fontak, és azt tették a fejére. Egy nádszálat adtak a jobb kezébe. Ezután térdre borultak előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!”

³⁰Majd leköpdösték Jézust. Kezéből kivették a nádszálat, és elkezdték verni vele a fejét.

³¹Miután befejezték a gúnyolódást, levették a válláról a köpenyt. Ismét ráadták a saját ruháit, majd elvitték, hogy keresztre feszítsék.

³²Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfivel, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették őt, hogy vigye Jézus keresztjét.

³³Amikor odaértek arra a helyre, amelynek „Golgota”, azaz „Koponyahely” volt a neve,

³⁴epével kevert bort adtak neki inni. Jézus, miután megkóstolta, nem akarta meginni.

³⁵Ezután keresztre feszítették őt. Ruháira sorsot vetettek és így osztották el egymás között.

³⁶Majd leültek és őrizték őt.

³⁷Ezután a feje fölé tették az ellene emelt vádiratot: „EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA!”

³⁸Vele együtt keresztre feszítettek két bűnözőt is, az egyiket a jobb oldalára, a másikat pedig a bal oldalára.

³⁹Az emberek, akik arra mentek, sértegették őt. Rázták a fejüket,

⁴⁰és ezt mondták: „Te, aki azt mondtad, hogy le tudod rombolni a Templomot és három nap alatt felépíted, most mentsd meg magad! Ha Isten Fia vagy, gyere le a keresztről!”

⁴¹A főpapok a törvénytanítókkal és az idős vezetőkkel együtt szintén gúnyolták őt:

⁴²„Másokat megmentett, de magát nem tudja megszabadítani? Ha ő Izrael királya, jöjjön le a keresztről! Akkor majd hiszünk benne.

⁴³Istenben bízott, lássuk, hogyan menti meg most Isten, ha akarja! Hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.”

⁴⁴A vele együtt megfeszített bűnözők ugyanígy gúnyolták Jézust.

⁴⁵Déli tizenkét órától délután háromig sötétség lett az egész vidéken.

⁴⁶Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

⁴⁷Néhány ember, aki ott állt, hallotta ezt, és így szólt: „Illést hívja!”

⁴⁸Közülük az egyik gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte. Felnyújtotta Jézusnak, hogy igyon belőle.

⁴⁹Mások pedig azt mondták: „Lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt!”

⁵⁰Jézus ismét hangosan felkiáltott, és ezután meghalt.

⁵¹Abban a pillanatban kettészakadt a templom függönye felülről egészen az aljáig. Rengett a föld, és a sziklák meghasadtak.

⁵²A sírok megnyíltak, és Isten emberei közül sokan, akik már meghaltak, feltámadtak.

⁵³Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek kijöttek a sírokból, bementek a szent városba, és ott sok embernek megjelentek.

⁵⁴A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

⁵⁵Sok asszony volt ott, akik távolabbról figyeltek. Ők Galileától követték Jézust, és gondoskodtak róla.

⁵⁶Köztük volt a magdalai Mária, Mária, aki Jakab és József anyja volt, és a Zebedeus fiúk anyja is.

⁵⁷Amikor este lett, eljött egy Arimátia nevű városból való gazdag ember. Józsefnek hívták. Ő maga is Jézus követője volt.

⁵⁸Elment Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják oda neki.

⁵⁹József elvitte a testet. Tiszta vászonlepedőbe csavarta,

⁶⁰és elhelyezte azt saját, új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. Ezután egy nagy követ hengerített a sír bejáratához, majd elment onnan.

⁶¹Ott volt magdalai Mária és a másik Mária is, és a sírral szemben leültek.

⁶²Másnap — az előkészület napja után — a főpapok és farizeusok mindannyian elmentek Pilátushoz.

⁶³Így szóltak: „Uram, emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »A harmadik napon feltámadok.«

⁶⁴Parancsold meg tehát, hogy három napig őrizzék a sírt, nehogy a tanítványai odamenjenek, és ellopják a testet, aztán pedig azt mondják az embereknek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utóbbi csalás még rosszabb lenne, mint az előző volt!”

⁶⁵„Megkaphatjátok az őrizetet” — mondta Pilátus. „Őriztessétek a sírt, ahogy csak tudjátok!”

⁶⁶Azok el is mentek, lepecsételték a sír bejáratát elzáró követ, és őrséget állítottak a sírhoz.