Read Újszövetség egyszerű fordítás Mark 12 Bible Online

Mark 12 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Mark 12

¹Ezután Jézus történetek segítségével kezdte tanítani őket: „Egy férfi szőlőt ültetett. Kerítést épített köré, borprést ásott, és tornyot is épített. Utána bérbe adta a kertet néhány szőlőmunkásnak, majd elutazott.

²Amikor eljött az ideje, elküldte egyik szolgáját a szőlőmunkásokhoz, hogy adják át a neki járó részt a szőlőskert terméséből.

³Ők azonban megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték vissza.

⁴Ezután egy másik szolgáját küldte el hozzájuk. Őt fejbeverték,

⁵és tiszteletlenül bántak vele. Ekkor egy harmadik szolgát küldött. Őt megölték a szőlőmunkások. Ezután még sok mást is küldött. Közülük néhányat megvertek, másokat pedig megöltek.

⁶Most már csak egyet tudott elküldeni: saját szeretett fiát. Végül őt is elküldte hozzájuk. Így gondolkodott: »A fiamat biztosan tisztelni fogják!«

⁷A szőlőmunkások azonban ezt mondták egymásnak: »Ő az örökös. Gyertek, öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség!«

⁸Azzal megfogták, megölték, majd kidobták a holttestét a szőlőskerten kívülre.

⁹Mit tesz majd ekkor a szőlősgazda? Eljön, megöli a munkásokat, a szőlőt pedig másnak adja ki.

¹⁰Vagy talán nem olvastátok, hogy mit mond az Írás? »Az a kő, amit az építők megvetettek, lett a sarokkő.

¹¹Ez az Úr munkája, és csodálatos dolog látni ezt!«” Zsolt 118:22-23

¹²A nép vezetői el akarták fogni Jézust, de féltek a nép haragjától. Jól tudták ugyanis, hogy ezt a történetet róluk mondta. Így tehát otthagyták őt, és elmentek.

¹³Odaküldtek hozzá néhány férfit a farizeusok és a Heródes-pártiak közül. Azt akarták, hogy ezek az emberek kérdéseikkel csapdába csalják Jézust, hogy így valami rosszat mondjon.

¹⁴Ezek a férfiak így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Neked minden ember egyforma, és az igazságot tanítod Isten útjáról. Helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak? Fizessünk, vagy ne fizessünk?”

¹⁵Jézus azonban látta, hogy mi van a szívükben valójában. Így válaszolt nekik: „Miért akartok próbára tenni engem? Hozzatok ide egy ezüstpénzt, hadd nézzem meg!”

¹⁶Hoztak egyet, ő pedig így szólt: „Kinek a képe és írása ez?” Azok így válaszoltak: „A császáré.”

¹⁷Akkor Jézus azt mondta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami Istené!” Nagyon megdöbbentek a válaszán.

¹⁸Ezután néhány szadduceus jött hozzá (ők nem hisznek a feltámadásban). Megkérdezték őt:

¹⁹„Tanító, Mózes azt parancsolta nekünk, hogy amikor egy férj meghal, és a felesége ott marad gyermekek nélkül, a meghalt férfi testvére vegye feleségül az asszonyt, hogy gyermeket adjon testvérének.

²⁰Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de meghalt gyermekek nélkül.

²¹A második feleségül vette az asszonyt, de ő is gyermek nélkül halt meg. A harmadik testvérrel ugyanez történt.

²²A hét testvér közül egyiknek sem maradt utódja. Végül az asszony is meghalt.

²³A feltámadáskor, amikor feltámadnak, kinek a felesége lesz ez az asszony? Hisz mind a hét férfinak a felesége volt!”

²⁴Jézus így válaszolt nekik: „Azért tévedtek ilyen nagyot, mert nem ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát.

²⁵Hiszen a feltámadás után az emberek nem nősülnek és nem mennek férjhez. Olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.

²⁶De — ha már a halottak feltámadásáról beszélünk —, nem olvastátok Mózes könyvében az égő bokorról szóló leírást? Ott így szólt Isten Mózeshez: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«.

²⁷Isten azonban nem a halottak Istene, hanem az élőké. Valóban nagy tévedésben vagytok.”

²⁸Volt ott egy törvénytanító is, aki végighallgatta a beszélgetésüket. Mivel látta, hogy Jézus jól válaszolt nekik, megkérdezte: „Melyik parancsolat a legfontosabb?”

²⁹Jézus így felelt neki: „A legfontosabb parancsolat ez: »Halld meg, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!«

³⁰és az, hogy: »Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és minden erőddel!«

³¹A második legfontosabb parancsolat ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

³²A törvénytanító így válaszolt: „Jól mondtad, Tanító, hogy Isten az egyetlen Úr. Valóban nincs más rajta kívül.

³³És minden felajánlásnál és áldozatnál fontosabb az, hogy az Urat, a mi Istenünket teljes szívünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel szeressük, és az is, hogy úgy szeressük embertársainkat, mint önmagunkat.”

³⁴Jézus látta, hogy milyen bölcsen válaszolt a törvénytanító, és így szólt hozzá: „Nem vagy messze az Isten királyságától.” Ezután azonban senki sem mert több kérdést feltenni Jézusnak.

³⁵Amikor Jézus a Templomban tanított, megkérdezte: „Hogyan mondhatják a törvénytanítók, hogy a Krisztus Dávid fia?

³⁶Hiszen maga Dávid mondta a Szent Szellem által, hogy: »Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb oldalamra, amíg minden ellenségedet hatalmad alá vetem!« Zsolt 110:1

³⁷Ha tehát Dávid Urának nevezi Krisztust, akkor hogyan lehet Krisztus Dávid fia?” A nagy tömeg örömmel hallgatta Jézust.

³⁸Jézus így tanított: „Vigyázzatok a törvénytanítókkal! Hosszú köntösben szeretnek járni, és szeretik, ha tisztelettel köszöntik őket a piacokon.

³⁹Szeretnek a főhelyekre ülni a zsinagógákban, és a legjobb helyeket elfoglalni a vacsorákon.

⁴⁰Elveszik az özvegyasszonyok vagyonát, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek az emberek súlyosabb büntetést kapnak majd.”

⁴¹Jézus a templompersellyel szemben ült. Figyelte, hogyan dobják be az emberek az aprópénzt a perselybe. Sok gazdag ember nagy összeget dobott be.

⁴²Majd jött egy szegény özvegyasszony is. Ő két rézpénzt dobott bele, ami nagyon keveset ért.

⁴³Jézus magához hívta a tanítványait. Így szólt hozzájuk: „Igazán mondom, hogy ez az özvegyasszony többet tett a perselybe, mint bárki más.

⁴⁴Mert a többiek mind a feleslegükből adtak. Ő azonban szegénységéből mindent odaadott, amije csak volt, az egész vagyonát.”