Read Újszövetség egyszerű fordítás Mark 5 Bible Online

Mark 5 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Mark 5

¹Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére.

²Amikor Jézus kilépett a hajóból, a sírok közül hirtelen odament hozzá egy férfi, akiben gonosz szellem volt.

³Sírok közt lakott, és már senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem.

⁴Gyakran megbilincselték és leláncolták, ő azonban elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta őt megfékezni.

⁵Éjjel-nappal kiáltozott a sírok között és a hegyekben, és kődarabokkal vagdosta magát össze.

⁶Már messziről észrevette Jézust, és odaszaladt hozzá. Leborult előtte, és így kiáltott:

⁷„Mit akarsz tőlem, Jézus, a Magasságos Isten Fia? Isten nevében kérlek, ne kínozz engem!”

⁸Azért mondta ezt, mert Jézus azt parancsolta neki: „Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből!”

⁹Majd megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt: „Légió, mert sokan vagyunk.”

¹⁰Az ember könyörgött Jézusnak, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.

¹¹Éppen ott legelt a közelben, a hegyoldalon egy nagy disznónyáj.

¹²A gonosz szellemek így könyörögtek Jézusnak: „Küldj minket a disznókba, hogy hadd mehessünk azokba!”

¹³Jézus megengedte nekik. Így a gonosz szellemek kijöttek a férfiból, és belementek a disznókba. A nyáj pedig, amely körülbelül kétezer disznóból állt, lerohant a meredek lejtőn, egyenesen bele a tóba, és mind a vízbe fulladt.

¹⁴A nyájat örzők elrohantak, és elvitték a hírt a városba és az egész vidékre. Az emberek pedig eljöttek, hogy megnézzék, mi történt.

¹⁵Odamentek Jézushoz, és látták, hogy a férfi, akiben a gonosz szellemek voltak, ott ül felöltözve és eszénél van. Ő, akiben korábban egy légiónyi gonosz szellem volt! Amikor ezt meglátták, félni kezdtek.

¹⁶Akik látták, elmondták az embereknek, hogy mi történt a férfival, akiben a gonosz szellemek voltak, és a disznókkal.

¹⁷És az emberek arra kérték Jézust, hogy menjen el a vidékükről.

¹⁸Amikor Jézus beszállt a hajóba, a férfi, akiben korábban a gonosz szellemek voltak, kérte, hogy ő is vele mehessen.

¹⁹Jézus azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a saját népedhez, és mondd el nekik, mit tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!”

²⁰A férfi el is ment, és mindenkinek elmondta a Tízvárosban, hogy milyen hatalmas dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.

²¹Amikor Jézus a hajóval ismét a tó túlsó partjához ért, nagy tömeg gyűlt köré. Jézus ott maradt a tóparton.

²²Odajött egy Jairus nevű férfi, a helyi zsinagóga egyik vezetője. Amikor meglátta Jézust, a lábához borult. Így könyörgött neki:

²³„A kislányom haldoklik. Kérlek, gyere el hozzánk, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és élhessen!”

²⁴Jézus elment vele. Nagy tömeg követte és tolongott körülötte.

²⁵Volt ott köztük egy asszony, akinek már tizenkét éve vérfolyása volt.

²⁶Sok orvos kezelte, és sokat szenvedett. Mindenét orvosokra költötte, mégsem lett jobban, sőt egyre rosszabbul lett.

²⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus ott van, a tömegen át mögé került, és megérintette a köntösét.

²⁸Ezt gondolta ugyanis magában: „Elég, ha megérintem a ruháját, és meggyógyulok.”

²⁹Vérzése azonnal elállt, és érezte: teste meggyógyult.

³⁰Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle. Megfordult a tömegben és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”

³¹A tanítványai így válaszoltak: „Látod, milyen nagy tömeg tolong körülötted? És azt kérdezed, ki érintett meg?”

³²Jézus azonban körbenézett, hogy meglássa azt, aki megérintette őt.

³³Ekkor a meggyógyult asszony félelemtől reszketve, és tudva, hogy mi történt vele, odajött hozzá. Leborult Jézus előtt, és elmondta neki a teljes igazságot.

³⁴Akkor Jézus így szólt hozzá: „Leányom, a hited megmentett téged. Menj békével, és nem kell többé szenvedned!”

³⁵Jézus még beszélt, amikor emberek érkeztek a zsinagóga vezetőjének házából, és így szóltak: „A lányod már meghalt. Miért fárasztod tovább a tanítót?”

³⁶Jézus azonban meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagóga vezetőjéhez: „Ne félj, csak higgy!”

³⁷Senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.

³⁸Amikor a zsinagóga vezetőjének házához értek, Jézus látta, hogy az emberek sírnak és hangosan jajgatnak.

³⁹Bement, és így szólt hozzájuk: „Mi ez a zűrzavar, és miért sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.”

⁴⁰Ők azonban kinevették őt. Ekkor mindenkit kiküldött, és csak a gyermek apja és anyja, valamint a tanítványai maradhattak vele. Így mentek be abba a szobába, ahol a gyermek volt.

⁴¹Ott Jézus megfogta a gyermek kezét, és így szólt: „Talitha kúmi!” Ez azt jelenti: „Kislány, megparancsolom, hogy kelj fel!”

⁴²A kislány, aki tizenkét éves volt, azonnal felkelt és elkezdett járkálni. Mindnyájan nagyon megdöbbentek.

⁴³Jézus ekkor szigorúan megparancsolta, hogy senkinek ne beszéljenek erről. Majd azt mondta, hogy adjanak enni a kislánynak.