Read Újszövetség egyszerű fordítás Lukacs 1 Bible Online

Lukacs 1 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Lukacs 1

¹Sokan megpróbáltak már beszámolni azokról a dolgokról, amelyek közöttünk történtek.

²Ezekről mi is hallottunk már olyan emberektől, akik kezdettől fogva a saját szemükkel látták mindezt, és akik hirdették az Isten üzenetét.

³Én magam is elejétől gondosan áttanulmányoztam mindezeket, tisztelt Teofilusz. Úgy gondoltam, hogy megírom neked ezeket egy könyvben,

⁴azért, hogy tudd: mindaz, amire tanítottak téged, valóban igaz. Zakariás és Erzsébet

⁵Abban az időben, amikor Heródes volt Júdea királya, élt egy Zakariás nevű pap. Abijah csoportjához tartozott. Felesége, Erzsébet Áron családjából származott.

⁶Mindketten igaz emberek voltak Isten előtt, és hűségesen megtartották az Úr parancsolatait és rendelkezéseit.

⁷Gyermekeik azonban nem születtek, mert Erzsébetnek nem lehetett gyermeke, és mindketten igen idősek voltak már.

⁸Történt egyszer, hogy Zakariás csoportjára került a sor, hogy a Templomban Istennek szolgáljanak. Zakariás is ott volt a papok között.

⁹Szokás szerint sorsot húztak. Így választottak ki egyet maguk közül, aki belép az Úr Templomába, és ott füstölőáldozatot mutat be. Ez alkalommal Zakariásra esett a választás. Zakariás bement a Templomba,

¹⁰a nép pedig az áldozat bemutatása közben a Templomon kívül imádkozott.

¹¹Ekkor Zakariás előtt, a füstölő áldozati oltár jobb oldalán megjelent egy angyal.

¹²Amikor Zakariás meglátta őt, nagyon megijedt.

¹³Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatta az Úr az imádságodat. Erzsébet, a feleséged, fiút fog szülni neked, akit Jánosnak neveztek.

¹⁴A fiú örömöt és boldogságot hoz majd. Sokan örülnek majd annak, hogy megszületett,

¹⁵mert nagy lesz az Úr előtt. Nem iszik bort, sem semmiféle szeszes italt. Születésétől fogva betölti őt a Szent Szellem,

¹⁶és Izrael népe közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz.

¹⁷Az Úr előtt fog járni Illés erejével és szellemével, hogy felkészítse az embereket az Úr számára. Az apákat és a gyermekeket ki fogja békíteni egymással. Az engedetleneket pedig elvezeti majd, hogy úgy gondolkodjanak, mint az igazak.

¹⁸Ekkor Zakariás így szólt az angyalhoz: „Honnan tudom meg, hogy mindez igaz? Hiszen öreg ember vagyok, és a feleségem is idős már.”

¹⁹Az angyal így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, és Isten színe előtt állok. Azért küldtek, hogy beszéljek veled, és elmondjam neked ezt az örömhírt.

²⁰De jól jegyezd meg: megnémulsz, és egészen addig a napig nem fogsz tudni beszélni, amíg mindez megtörténik. Ez azért lesz így, mert nem hittél a szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a kellő időben.”

²¹Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért van benn olyan sokáig a Templomban.

²²Amikor végre kijött, nem tudott velük beszélni. Az emberek rájöttek, hogy látomást látott a Templomban. Zakariás pedig csak mutogatott nekik, de megszólalni nem tudott.

²³Amikor szolgálatának ideje letelt, hazament.

²⁴Nem sokkal ezután Erzsébet teherbe esett, és öt hónapig nem ment ki a házból. Majd így szólt:

²⁵„Nézzétek, mit tett az Úr! Gondoskodott rólam, és elvette a szégyenemet az emberek előtt, hogy nem lehet gyermekem.”

²⁶Amikor Erzsébet terhessége hatodik hónapjában volt, Isten a galileai Názáret városába küldte Gábriel angyalt

²⁷egy szűzhöz, aki egy József nevű férfi jegyese volt. József Dávid családjából származott, a szűz neve pedig Mária volt.

²⁸Gábriel odament hozzá, és így szólt: „Üdvözöllek! Az Úr megáldott téged, és veled van.”

²⁹Mária megdöbbent azon, amit az angyal mondott, és azon gondolkodott, hogy mit jelenthet ez a köszöntés.

³⁰Ám az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária, mert Isten kedvel téged.

³¹Figyelj rám! Teherbe esel, és fiad fog születni, akit Jézusnak fogsz nevezni.

³²Hatalmas lesz, és a Mindenható Isten Fiának nevezik majd. Az Úr Isten atyjának, Dávidnak trónjára ülteti majd őt.

³³Jákób utódai fölött fog uralkodni örökké, és királysága soha nem ér véget.”

³⁴Mária erre így szólt: „Hogyan történhet meg mindez? Hiszen én még soha nem voltam férfival.”

³⁵Az angyal így válaszolt neki: „Eljön hozzád a Szent Szellem, és a Mindenható Isten hatalma takar be. Ezért a szent gyermeket is, amely születni fog, Isten Fiának nevezik majd.

³⁶A te rokonod, Erzsébet is gyermeket vár, pedig idős már. Ő, akiről azt mondták, hogy nem lehet gyermeke, már a hatodik hónapban van.

³⁷Mert Istennek semmi sem lehetetlen.”

³⁸Mária így válaszolt az angyalnak: „Az Úr szolgája vagyok. Történjen velem minden a te beszéded szerint!” Az angyal pedig elment.

³⁹Ezután Mária útra kelt, és sietve elindult a hegyvidékre, Júdea egyik városába.

⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult benne a gyermek, Erzsébetet pedig betöltötte a Szent Szellem.

⁴²Örömteli hangon így kiáltott: „Te vagy a legáldottabb minden asszony között, és áldott a gyermek, akit világra hozol majd!

⁴³De hogyan is történhetett éppen velem, hogy az én Uram anyja eljött hozzám?

⁴⁴Mert amint meghallottam az üdvözlésedet, örömében megmozdult bennem a gyermekem.

⁴⁵Áldott vagy, mert elhiszed, hogy amit az Úr mondott neked, az meg fog történni.”

⁴⁶Mária pedig ezt mondta:

⁴⁷„Lelkem dicséri az Urat, és boldog a szívem, mert Isten az én Szabadítóm.

⁴⁸Mert Ő ránézett alázatos szolgálójára. Bizony, mostantól kezdve áldottnak mond engem minden ember,

⁴⁹mert a Hatalmas Úr nagy dolgokat tett velem, Szent az ő neve!

⁵⁰Ő mindig kegyelmet ad azoknak, akik tisztelik őt.

⁵¹Megmutatta karja erejét, és szétszórta a büszke embereket, dicsekvő gondolataikkal.

⁵²Uralkodókat döntött le trónjaikról, és az alázatosakat felemelte.

⁵³Az éhezőket finom étellel táplálta, a gazdagokat azonban üres kézzel küldte el.

⁵⁴Megsegítette szolgáját, Izráelt,

⁵⁵és nem felejtett el könyörületesen bánni velük, ahogyan azt őseinknek megígérte, Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökre.

⁵⁶Körülbelül három hónapot töltött Mária Erzsébettel, azután hazament.

⁵⁷Amikor pedig elérkezett az idő, hogy megszülessen Erzsébet gyermeke, fiút szült.

⁵⁸Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Úr, és együtt örültek vele.

⁵⁹A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket. Apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni.

⁶⁰Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem. János legyen a neve!”

⁶¹Az emberek ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnának!”

⁶²Majd jelekkel megkérdezték az apjától, hogy ő milyen nevet akar adni a gyermeknek.

⁶³Zakariás egy táblát kért tőlük, és ezt írta rá: „János a neve.” Ezen mindenki elcsodálkozott.

⁶⁴Ekkor hirtelen megnyílt Zakariás szája, nyelve megoldódott, beszélni kezdett, és dicsérte az Istent.

⁶⁵A környék lakóit pedig félelem töltötte el, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek ezekről a dolgokról.

⁶⁶Aki csak hallott róla, csodálkozott, és ezt kérdezte: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” —, mert az Úr valóban vele volt.

⁶⁷Apját, Zakariást betöltötte a Szent Szellem, és így szólt:

⁶⁸„Legyen áldott az Úr, Izráel Istene, mert megsegítette és megszabadította népét.

⁶⁹Hatalmas Megváltót adott nekünk szolgájának, Dávidnak családjából,

⁷⁰ahogyan azt már régen megígérte szent prófétái által:

⁷¹Megígérte, hogy megment minket ellenségeinktől és mindazoktól, akik gyűlölnek minket.

⁷²Megmutatja kegyelmét atyáinknak; és megemlékezik szent igéretéről

⁷³amelyet Ábrahámnak, a mi atyánknak tett esküvel. Megadja nekünk, hogy

⁷⁴miután megszabadít minket ellenségeinktől, félelem nélkül szolgáljunk neki,

⁷⁵és szentek és igazak legyünk Őelőtte életünk minden napján.

⁷⁶Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának fognak nevezni, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait.

⁷⁷Elmondod az ő népének, hogy megszabadulnak, mert az Úr megbocsátja bűneiket.

⁷⁸Az Úr kegyelméből új nap ragyog ránk a magasból.

⁷⁹Beragyogja azokat, akik a sötétségben és a halál árnyékában élnek, és a békesség útjára vezet bennünket.”

⁸⁰A kisfiú pedig növekedett, és egyre erősödött lélekben. A pusztában élt addig, amíg nyíltan megjelent Izrael népének.