Read Újszövetség egyszerű fordítás Lukacs 10 Bible Online

Lukacs 10 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Lukacs 10

¹Ezt követően az Úr kiválasztott még hetvenkét tanítványt. Elküldte őket kettesével maga előtt azokba a falvakba és városokba, ahová menni szándékozott.

²Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de kevés a munkás. Imádkozzatok hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat az aratásába!

³Menjetek! Jegyezzétek meg, hogy úgy küldtelek ki titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

⁴Az útra ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és senkit ne köszöntsetek útközben!

⁵Ha egy házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!

⁶Ha békeszerető ember lakik abban a házban, a békesség, amit kívántok, megnyugszik rajta. Ha azonban nem békés az az ember, a békesség, amit kívántatok, visszaszáll rátok.

⁷Maradjatok annál a háznál, egyetek és igyatok mindenből, amivel megkínálnak titeket, mert a munkás megérdemli a bérét! Ne járjatok házról házra!

⁸Ha olyan városba értek, ahol szívesen látnak titeket, egyétek meg, amit elétek tesznek!

⁹Gyógyítsátok meg az ott levő betegeket, és hirdessétek az embereknek: elközelített hozzátok Isten királysága!

¹⁰De ha olyan városba mentek, ahol nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok:

¹¹»Még a városotok porát is lerázzuk a lábunkról, figyelmeztetésül ellenetek. De tudjátok meg: közel jött hozzátok Isten királysága!«

¹²Mondom nektek: Sodoma lakóinak elviselhetőbb lesz a helyzete az ítélet napján, mint az ott lakóknak.”

¹³„Rossz lesz neked, Korazin! Rossz lesz neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ők zsákruhában és hamuban ülve már régen megtértek volna.

¹⁴Az ítéletkor elviselhetőbb lesz a helyzete Tírusznak és Szidónnak, mint nektek!

¹⁵És te, Kapernaum, azt hiszed, hogy a Mennybe emelkedsz? A pokolba fogsz kerülni!

¹⁶Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket elutasít, engem utasít el. Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki elküldött engem.”

¹⁷Miután a hetvenkét tanítvány visszatért, azt mondták Jézusnak: „Uram, még a gonosz szellemek is engedelmeskedtek nekünk, amikor a nevedben rájuk parancsoltunk!”

¹⁸Jézus pedig így felelt nekik: „Láttam a Sátánt, amint villámként zuhant le a mennyből!

¹⁹Figyeljetek rám! Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok. Hatalmatok van az ellenség minden ereje fölött. Semmi nem árthat nektek.

²⁰De ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a mennyben!”

²¹Akkor Jézus a Szent Szellemtől kapott örömmel ezt mondta: „Dicsérlek téged, Atyám, menny és föld Ura, hogy a bölcsek és okosok elől elrejtetted ezeket, de azoknak az embereknek, akik olyanok, mint a kisgyermekek, megmutattad mindezt. Igen, Atyám, mert ez így tetszett neked.

²²Az én Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya. És senki sem tudja, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú meg akarja mutatni.”

²³A tanítványokhoz szólva ezt mondta: „Boldogok a szemek, amelyek látják, amit ti láttok!

²⁴Mert mondom nektek: sok király és próféta akarta látni, amit ti láttok, de nem látták; és hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.” A jószívű samáriai története

²⁵Ekkor felállt egy törvénytanító, és hogy Jézust próbára tegye, ezt kérdezte: „Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”

²⁶Mire Jézus megkérdezte: „Mi van megírva a törvényben? Mit olvasol ott?”

²⁷A törvénytanító így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és szeresd embertársadat, mint magadat!”

²⁸Jézus ekkor ezt mondta neki: „Jól válaszoltál. Tedd ezt, és élni fogsz!”

²⁹A törvénytanító azonban igazolni akarta önmagát, és megkérdezte: „De hát ki az én embertársam?”

³⁰Jézus így válaszolt: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba tartott. Útközben rablók kezére került. Azok levetkőztették, megverték, majd otthagyták őt félholtan.

³¹Arra ment egy pap. Amikor meglátta az összevert embert, átment az út másik oldalára, és elment mellette.

³²Később egy lévita közeledett ugyanazon az úton. Amikor meglátta a megvert embert, ő is átment az út másik oldalára, és elment.

³³Arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta az embert, megsajnálta őt.

³⁴Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte őket. Ezután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba és ott ápolta.

³⁵Másnap elővett két ezüstpénzt. Odaadta a fogadósnak, és azt mondta: »Gondoskodj róla, és amit ezen kívül költesz rá, megfizetem, amikor visszajövök.«

³⁶„Mit gondoltok, a három közül melyik volt a kirabolt ember embertársa?”

³⁷A törvénytanító így válaszolt: „Az, aki segített rajta.” Erre Jézus azt mondta: „Menj, és cselekedj úgy, mint ő!”

³⁸Ahogy Jézus a tanítványaival továbbutazott, eljutott egy faluba. Egy Márta nevű nő vendégül látta őt a házában.

³⁹Volt egy testvére, akit Máriának hívtak. Mária leült az Úr lábaihoz, és hallgatta, amit Jézus mondott.

⁴⁰Mártát eközben a sok készülődés teljesen lefoglalta. Odament Jézushoz, és így szólt: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem teljesen magamra hagyott a munkában? Szólj neki, hogy segítsen!”

⁴¹Jézus így felelt neki: „Márta, Márta! Sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz.

⁴²Pedig csak egy valami fontos. Mária a jó részt választotta, amit soha nem vesznek el tőle.”