Read Újszövetség egyszerű fordítás Lukacs 20 Bible Online

Lukacs 20 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Lukacs 20

¹Egyik nap Jézus a Templomban tanított, és hirdette az örömhírt. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép idős vezetői.

²Megkérdezték tőle: „Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket a dolgokat! Ki adta neked ezt a hatalmat?”

³Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit, ti pedig válaszoljatok:

⁴Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”

⁵Erre ők így beszélgettek egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor megkérdezi majd: »Hát akkor miért nem hittetek neki?«

⁶Ha viszont azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.”

⁷Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják.

⁸Erre Jézus így szólt: „Akkor én sem mondom meg, hogy milyen hatalommal teszem ezeket.”

⁹Aztán egy történetet mondott az embereknek: „Egy ember szőlőt ültetett. A szőlőskertet bérbe adta néhány munkásnak, ő pedig hosszú időre elutazott.

¹⁰Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a munkásokhoz, hogy elkérje a részét a szőlőből. A munkások azonban megverték a szolgát, és üres kézzel küldték vissza.

¹¹Azután egy másik szolgát is küldött a tulajdonos, de őt is megverték. Tiszteletlenül bántak vele, és üres kézzel küldték el.

¹²Végül egy harmadik szolgát is elküldött, de azt is bántották és kidobták.

¹³Ekkor így gondolkodott a szőlősgazda: »Mit tegyek? Elküldöm egyetlen, kedves fiamat, őt talán tisztelni fogják.«

¹⁴De amikor a munkások meglátták a fiút, így beszéltek maguk között: »Ő az örökös! Öljük meg, így aztán a miénk lesz az örökség!«

¹⁵Ezzel kilökték őt a szőlőskertből, és megölték.

¹⁶Eljön, megöli a munkásokat, és másnak adja a szőlőt.” Amikor az emberek ezt meghallották, így szóltak: „Ennek soha nem szabad megtörténnie!”

¹⁷De Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Akkor mit jelent az Írásnak ez a része: »Az a kő, amit az építők megvetettek, lett a sarokkő.«? Zsolt 118:22

¹⁸Aki erre a kőre ráesik, darabokra törik, és akire ez a kő ráesik, szétmorzsolódik.”

¹⁹A törvénytanítók és a főpapok tudták, hogy a történetet róluk mondta, ezért el akarták őt fogni, csak féltek az emberektől.

²⁰Ezután figyelték Jézust, és megfigyelőket küldtek utána, akik igaznak tettették magukat. Az volt a tervük, hogy elfogják valami alapján, amit mond, és átadják őt a helytartónak, akinek hatalma volt elítélni őt.

²¹Ezért a megfigyelők így szóltak Jézushoz: „Tanító, tudjuk, hogy amit beszélsz és tanítasz, igaz. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten dolgairól tanítasz, az is igaz.

²²Mondd meg nekünk: Helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”

²³Jézus ismerte gonosz szándékukat, ezért így szólt hozzájuk:

²⁴„Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képe és írása van rajta?” „A császáré” — mondták azok.

²⁵Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré! Istennek pedig azt, ami az Istené!”

²⁶Így aztán mégsem tudták Jézust rajtakapni az emberek előtt annak alapján, amit mondott. Megdöbbentek a válaszán, és elhallgattak.

²⁷Eljött hozzá néhány szadduceus (a szadduceusok nem hisznek a feltámadásban). Megkérdezték őt:

²⁸„Tanító, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és annak volt felesége, de nem voltak gyermekei, akkor az életben maradt testvérnek el kell vennie az asszonyt feleségül. Majd gyermekeket kell adnia testvérének.

²⁹Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, de meghalt úgy, hogy nem született gyermeke.

³⁰Ekkor a második fiútestvér vette el az asszonyt,

³¹aztán a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermekek nélkül haltak meg.

³²Végül az asszony is meghalt.

³³A feltámadáskor kinek lesz a felesége ez az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt!”

³⁴Jézus így szólt hozzájuk: „Az emberek, akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek.

³⁵De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy az új világban éljenek, és feltámadjanak a halottak közül — nem nősülnek, és nem mennek férjhez.

³⁶És többé nem halhatnak meg, mert olyanok, mint az angyalok. Ők Isten fiai, mivel a feltámadás fiai.

³⁷De azt, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is említette a csipkebokorról szóló történetben, amikor az Urat Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezte.

³⁸Isten pedig nem a halottak Istene, hanem az élőké, mert őáltala mindenki él.”

³⁹Néhány törvénytanító így válaszolt: „Jól mondtad, Tanító!”

⁴⁰És senki sem merte őt tovább kérdezgetni.

⁴¹De ő így szólt hozzájuk: „Hogyan mondhatják azt a Krisztusról, hogy Dávid Fia?

⁴²Hiszen maga Dávid is ezt mondja a zsoltárokban: »Így szólt az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb oldalamra,

⁴³amíg ellenségeidet hatalmad alá nem vetem!« Zsolt 110:1

⁴⁴Ha tehát Dávid Urának nevezte a Krisztust, hogyan lehet akkor Krisztus Dávid fia?”

⁴⁵Miközben az egész nép hallgatta őt, így szólt tanítványaihoz:

⁴⁶„Vigyázzatok a törvénytanítókkal! Szeretnek hosszú köntösben járni. Szeretik, ha tisztelettel köszöntik őket a piacokon és a zsinagógákban. A vacsorákon szeretnek a főhelyeken ülni.

⁴⁷De az özvegyek házát kirabolják. Hosszan imádkoznak, hogy az emberek felfigyeljenek rájuk. Ezek az emberek súlyosabb büntetést fognak majd kapni.”