Read Újszövetség egyszerű fordítás Lukacs 22 Bible Online

Lukacs 22 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Lukacs 22

¹Közeledett már a kovásztalan kenyerek ünnepe, amit Pászkának neveztek.

²A főpapok és törvénytanítók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg Jézust, mivel féltek az emberektől.

³Akkor a Sátán belement Júdásba, akit Iskáriótesnek neveztek. Ő a tizenkét apostol egyike volt.

⁴Júdás elment a főpapokhoz és a templomőrség vezetőihez, hogy megbeszélje velük, hogyan adhatná a kezükre Jézust.

⁵Ők nagyon megörültek ennek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

⁶Júdás beleegyezett, és kereste az alkalmat, hogy akkor adhassa át nekik Jézust, amikor nincs körülötte tömeg.

⁷Eljött a kovásztalan kenyerek napja, amikor feláldozták a pászkabárányt.

⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost, és ezt mondta nekik: „Menjetek, és készítsétek el nekünk a pászkavacsorát, hogy megehessük!”

⁹Erre ők megkérdezték: „Hol akarod, hogy elkészítsük?” Jézus pedig így válaszolt:

¹⁰„Ahogy beléptek a városba, találkoztok egy emberrel, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, ahová bemegy,

¹¹és mondjátok ezt a ház gazdájának: »A Tanító kérdezi; hol van a vendégszoba, ahol tanítványaimmal megehetem a pászkavacsorát?«

¹²Erre ő mutat majd nektek egy nagy, berendezett szobát a felső emeleten. Ott készítsétek el a vacsorát!”

¹³A tanítványok elmentek, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus mondta. Akkor elkészítették pászkavacsorát.

¹⁴Amikor eljött az idő, Jézus asztalhoz ült tanítványaival.

¹⁵Így szólt: „Nagyon vágytam arra, hogy szenvedésem előtt veletek együtt ehessem meg ezt a pászkavacsorát.

¹⁶Mert mondom nektek: addig nem eszem újabb pászkavacsorát, amíg mindez be nem teljesedik Isten királyságában.”

¹⁷Azután kezébe vett egy poharat, hálát adott, és ezt mondta: „Vegyétek, és osszátok el egymás között!

¹⁸Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort addig, amíg el nem jön Isten királysága.”

¹⁹Azután kenyeret vett a kezébe, és hálát adott érte. Megtörte, odaadta tanítványainak, és így szólt: „Ez az én testem, amelyet értetek adok oda. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!”

²⁰Miután ettek, kezébe vette a poharat is, és ezt mondta: „Ez a pohár az új szövetség, ami az én véremmel kezdődik, ami értetek ontatik ki.”

²¹„De nézzétek, annak a keze, aki elárul engem, itt van az enyémmel együtt az asztalon.

²²Mert az Emberfia meghal, ahogyan azt elrendelte Isten, de nagyon rossz lesz annak, aki elárulja őt!”

²³A tanítványok pedig kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki lehet az, aki ilyet tenne közülük.

²⁴Ezután vitatkozni kezdtek azon is, hogy ki a legnagyobb közülük.

²⁵Jézus így szólt hozzájuk: „Más nemzetek királyai uralkodnak a népükön, és azokat, akik hatalmat gyakorolnak fölöttük, jótevőknek nevezik.

²⁶De ti ne legyetek ilyenek! Hanem aki közöttetek a legnagyobb, olyan legyen, mint a legfiatalabb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál!

²⁷Mert ki a nagyobb? Aki az asztalnál ül, vagy az, aki kiszolgálja? Talán nem az, aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

²⁸De ti vagytok azok, akik mindeddig mellettem álltatok a nehézségek idején is.

²⁹Én rátok hagyom a királyságot, ahogyan rám hagyta az én Atyám.

³⁰Az asztalomnál fogtok enni és inni a királyságomban. Trónokon fogtok ülni, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett.”

³¹„Simon, Simon, a Sátán elkért titeket, hogy kiválogasson, mint a földműves a búzát.

³²De én imádkoztam érted, hogy ne veszítsd el a hitedet. Ezért amikor visszatérsz, erősítsd meg a testvéreidet!”

³³De Simon Péter így szólt hozzá: „Uram, én kész vagyok veled menni a börtönbe, és a halálba is!”

³⁴Ám Jézus így szólt hozzá: „Mondom neked, Péter, mielőtt a kakas megszólalna ma éjjel, háromszor tagadod le, hogy ismersz engem.”

³⁵Azután így folytatta: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya vagy saru nélkül, volt-e szükségetek még valamire?” Ők pedig így feleltek: „Semmire.”

³⁶Ekkor így szólt: „De most, akinek van erszénye, vegye magához a tarisznyával együtt. Akinek nincs kardja, adja el a kabátját, és vegyen egyet!

³⁷Mert mondom nektek: énrajtam kell beteljesednie ennek az Írásnak: »Gonosztevőnek mondták őt.« Ézs 53:12 Igen, ezt rólam írták meg, és hamarosan be fog teljesedni.”

³⁸A tanítványok ekkor így szóltak: „Nézd, Uram, itt van két kard!” Ő pedig így válaszolt nekik: „Elég.”

³⁹Ezután szokása szerint elment az Olajfák hegyére, tanítványai pedig követték őt.

⁴⁰Amikor odaért, így szólt a tanítványaihoz: „Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

⁴¹Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötven méterre. Letérdelt, és a következő szavakkal imádkozott:

⁴²„Atyám, ha akarod, vedd el tőlem a szenvedésnek ezt a poharát! De ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd!”

⁴³Ekkor egy angyal jelent meg neki a mennyből, és megerősítette őt.

⁴⁴Jézus telve volt fájdalommal, és még kitartóbban imádkozott. Verítéke földre hulló vércseppekhez hasonlított.

⁴⁵Amikor imáját befejezte, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy azok bánatukban elaludtak.

⁴⁶Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

⁴⁷Míg ezeket mondta, egy csoport ember jelent meg. Júdás vezette őket, aki a tizenkét apostol egyike volt. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja őt.

⁴⁸Jézus azonban így szólt hozzá: „Júdás, te csókkal árulod el az Emberfiát?”

⁴⁹Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték tőle: „Uram, odacsapjunk a kardunkkal?”

⁵⁰Valamelyikük rácsapott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét.

⁵¹De Jézus azt mondta nekik: „Állj! Ennyi elég!”Megérintette a szolga fülét, és meggyógyította őt.

⁵²Azután így szólt a főpapokhoz, a templomőrséghez és a nép idős vezetőihez, akik érte jöttek: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, mint valami rabló ellen?

⁵³Hiszen minden nap veletek voltam a Templomban, és nem próbáltatok elfogni! De eljött a ti órátok: a sötétség uralmának órája.”

⁵⁴Ekkor elfogták őt, elvezették, és elvitték a főpap házába. Péter pedig távolról követte őket.

⁵⁵Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és leültek, Péter is leült közéjük.

⁵⁶Egy szolgálólány meglátta őt, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és így szólt: „Ez az ember is vele volt.”

⁵⁷De Péter letagadta, és azt mondta: „Asszony, nem ismerem őt!”

⁵⁸Valamivel később más is meglátta őt, és így szólt hozzá: „Te is közülük való vagy!” De Péter így felelt: „Ember, nem vagyok közülük való!”

⁵⁹Körülbelül egy óra múlva valaki más is ezt mondta: „Semmi kétség, ez az ember is vele volt, hiszen ő is galileai.”

⁶⁰De Péter így válaszolt: „Ember, nem tudom, miről beszélsz!” Abban a pillanatban, amikor még beszélt, megszólalt a kakas.

⁶¹Az Úr megfordult és ránézett Péterre. Péter visszaemlékezett, mit mondott neki Jézus: „Háromszor tagadod le, hogy ismersz engem, mielőtt a kakas megszólalna ma éjjel.”

⁶²Ekkor Péter kiment, és keservesen sírt.

⁶³A férfiak pedig, akik Jézust fogva tartották, gúnyolni és verni kezdték őt.

⁶⁴Bekötötték a szemét, és ezt kérdezgették: „Prófétálj, ki ütött meg!”

⁶⁵Sok egyéb dolgot is mondtak neki, hogy megsértsék.

⁶⁶Amikor reggel lett, összegyűltek a nép idős vezetői, a főpapok és a törvénytanítók. Jézust is odavezették eléjük.

⁶⁷Így szóltak hozzá: „Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!” De ő így felelt: „Ha megmondom, nem hiszitek el nekem,

⁶⁸ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok.

⁶⁹De mostantól kezdve az Emberfia ott ül majd a Mindenható Isten jobbján.”

⁷⁰Erre azok megkérdezték: „Tehát te vagy az Isten Fia?” Ő pedig így felelt: „Igazatok van, amikor azt mondjátok, hogy én vagyok.”

⁷¹Ők pedig ezt mondták: „Mi szükségünk volna még több bizonyítékra? A saját fülünkkel hallottuk, hogy ő maga mondta ezt!”