Read Újszövetség egyszerű fordítás Lukacs 7 Bible Online

Lukacs 7 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Lukacs 7

¹Miután Jézus befejezte, amit mondani akart, Kapernaumba ment.

²Élt ott egy százados, akinek a szolgája nagyon beteg volt, és haldoklott. A százados nagyon kedvelte a szolgáját.

³Amikor hallott Jézusról, elküldött hozzá néhány zsidó vezetőt, hogy megkérjék: jöjjön el, és mentse meg a szolga életét.

⁴A vezetők Jézushoz érkeztek, és így kérlelték őt: „Ez az ember megérdemli, hogy ezt megtedd érte.

⁵Szereti a népünket, és a zsinagógánkat is ő építtette.”

⁶Így Jézus velük ment. Amikor már közel voltak a házhoz, találkoztak a százados barátaival, akiket ezzel az üzenettel küldött Jézushoz: „Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó arra, hogy a házamba gyere!

⁷Ezért nem is jöttem személyesen hozzád. Neked csak szólnod kell, és meggyógyul a szolgám.

⁸Mert én magam is mások hatalma alatt álló ember vagyok, és vannak katonák, akiknek pedig én parancsolok. Ha valamelyiküknek azt mondom: »Menj!«, az elmegy; ha egy másiknak azt mondom: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom: »Tedd ezt!«, megteszi.”

⁹Jézus elcsodálkozott azon, amit a százados mondott. Odafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta: „Mondom nektek: még Izráelben sem találkoztam ekkora hittel.”

¹⁰Amikor a küldöttek visszatértek a százados házába, a szolgát egészségesen találták.

¹¹Ezután Jézus egy Nain nevű városba ment a tanítványaival. Nagy sok ember követte őket.

¹²Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy egy halottat hoznak ki onnan. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az asszonyt.

¹³Amikor az Úr meglátta őt, megsajnálta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”

¹⁴Odalépett a koporsóhoz és megérintette. A koporsóvivők megálltak. Azután így szólt: „Fiam, én mondom neked: Kelj fel!”

¹⁵A halott pedig felült, és beszélni kezdett. Jézus visszaadta őt az anyjának.

¹⁶Ezt látva mindenki nagyon elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Hatalmas próféta jelent meg közöttünk!” És: „Eljött Isten, hogy segítsen az Ő népének”.

¹⁷A Jézusról szóló hír elterjedt Júdeában és az egész környéken.

¹⁸A történteket Jánosnak is elmondták a tanítványai.

¹⁹János ekkor odahívta két tanítványát, és elküldte őket Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

²⁰Amikor megérkeztek Jézushoz, ezt mondták: „Bemerítő János küldött minket, hogy megkérdezzük: Te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

²¹Abban az időben Jézus sok beteget és szenvedőt gyógyított meg. Sok gonosz szellemet űzött ki, és sok vaknak is meggyógyította a szemét.

²²Így válaszolt tehát nekik: „Menjetek, és mondjátok meg Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: A vakok látnak, a sánták járnak. A leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak. A szegények az örömhírt hallgatják.

²³Áldott az az ember, aki el tud fogadni engem.”

²⁴Amikor János követei elmentek onnan, Jézus így kezdett beszélni Jánosról az embereknek: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok?

²⁵Vagy talán azért mentetek ki, hogy drága ruhába öltözött férfit lássatok? De hiszen aki drága ruhákban jár és kényelemben él, az királyi palotákban lakik.

²⁶Akkor viszont kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Azt láttatok, sőt mondom nektek: nagyobbat láttatok egy prófétánál!

²⁷Mert őróla mondja az Írás: »Elküldöm követemet, aki előtted jár, hogy utat készítsen neked.« Mal 3:1

²⁸Mondom nektek: azok között, akik asszonytól születtek, nincs nagyobb Jánosnál. De Isten királyságában a legkisebb is nagyobb őnála.”

²⁹Minden ember, aki hallgatta Jézust, még a vámszedők is, elismerték, hogy Isten terve jó. Ezt azzal is kifejezték, hogy bemerítkeztek Jánosnál.

³⁰De a farizeusok és törvénytanítók visszautasították azt, amit Isten akart adni számukra, és ők nem akarták, hogy János bemerítse őket.

³¹Jézus így folytatta: „Mihez hasonlítsam hát ennek a nemzedéknek az embereit? Milyenek is ők?

³²Olyanok, mint a gyermekek, akik a piacon ülve ezt kiáltozzák egymásnak: »Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok. Siratót énekeltünk, de nem sírtatok.«

³³Eljött Bemerítő János, aki nem evett kenyeret, és bort sem ivott, és ezt mondjátok róla: »Gonosz szellem van benne!«

³⁴Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik. Róla pedig azt mondjátok:

³⁵»Falánk és iszákos, vámszedők és bűnösök barátja!« De a bölcsességet minden cselekedete igazolja.”

³⁶Az egyik farizeus meghívta Jézust a házába, hogy együtt egyenek. Jézus elment, és leült az asztalhoz.

³⁷Volt abban a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában eszik, egy illatszerrel teli alabástrom edényt hozott.

³⁸Megállt Jézus mögött, a lábánál. Sírt, és a könnyeivel kezdte öntözni a lábát. Azután a hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, és végül illatszert öntött rá.

³⁹Látta ezt a farizeus, aki meghívta Jézust, és ezt gondolta: „Ha próféta volna, tudná, hogy miféle nő ez, aki hozzáér. Tudná, hogy ez egy bűnös asszony.”

⁴⁰Jézus így szólt hozzá: „Simon, mondanom kell neked valamit.” Simon így válaszolt: „Mondd, Tanító!”

⁴¹Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak volt két adósa. Az egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott neki, a másik ötvennel.

⁴²Mivel egyikük sem tudta visszafizetni a tartozását, a hitelező nagylelkűen elengedte mindkettőjük adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?”

⁴³Simon így válaszolt: „Gondolom, az, amelyiknek több adósságot engedett el.” Mire Jézus azt mondta: „Helyesen válaszoltál.”

⁴⁴Az asszonyra mutatott, és így folytatta: „Nézd csak, mit tett ez az asszony! Eljöttem a házadba. Nem adtál nekem vizet, hogy a lábamat megmossam. Ő a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam.

⁴⁵Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig, amióta megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja.

⁴⁶Nem kented meg a fejemet olajjal. Ő illatszerrel kente meg a lábamat.

⁴⁷Ezért mondom, hogy neki sok bűne lett megbocsátva, hiszen nagyon szeretetett. Akinek viszont kevés van megbocsátva, az kevésbé szeret.”

⁴⁸Ezután így szólt az asszonyhoz: „A bűneid meg vannak bocsátva.”

⁴⁹Akik vele ettek, ezt mondták maguk között: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”

⁵⁰De Jézus így folytatta: „A hited megmentett téged. Menj el békességgel!”