Read Újszövetség egyszerű fordítás Lukacs 9 Bible Online

Lukacs 9 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Lukacs 9

¹Jézus magához hívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik minden gonosz szellem fölött, és arra is, hogy betegségeket gyógyítsanak.

²Ezután elküldte őket, hogy beszéljenek az Isten királyságáról, és gyógyítsák meg a betegeket.

³Ezt mondta nekik: „Semmit se vigyetek magatokkal: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se ezüstöt, még két kabátotok se legyen!

⁴Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg abból a városból tovább nem mentek!

⁵Ahol nem látnak szívesen titeket, annak a városnak a porát is rázzátok le a lábatokról, amikor elmentek onnan! Ez figyelmeztetés lesz majd a számukra.”

⁶Az apostolok tehát útnak indultak, és minden faluban hirdették az örömhírt, és mindenhol meggyógyították a betegeket.

⁷Heródes fejedelem is hallott a történtekről. Nem tudta, mit gondoljon erről. Néhányan azt mondták neki, hogy János támadt fel a halálból.

⁸Mások azt mondták, hogy Illés jött vissza. És voltak olyanok is, akik azt mondták, hogy egy régi próféta támadt fel.

⁹De Heródes így szólt: „Jánost lefejeztettem. De ki ez, akiről ilyen dolgokat hallok?” És látni akarta Jézust.

¹⁰Amikor visszatértek az apostolok, elmondták Jézusnak, hogy mi mindent tettek. Jézus magával vitte őket, és teljesen különvonultak egy Bétsaida nevű városba.

¹¹A tömeg azonban megtudta, hogy hol van, és követte őt. Jézus örömmel fogadta az embereket. Isten királyságáról beszélt nekik, és meggyógyította a betegeket.

¹²Már közeledett az este, amikor a tizenkét apostol odament hozzá. Ezt mondták neki: „Ez egy lakatlan hely. Küldd el az embereket, hogy elmehessenek a környező falvakba és településekre, hogy élelmet és szállást találjanak maguknak!”

¹³Jézus viszont azt mondta: „Ti adjatok nekik enni!” Az apostolok így feleltek: „Összesen öt kenyerünk és két halunk van, hacsak el nem megyünk ennivalót venni ennek a sok embernek.”

¹⁴Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus akkor így szólt a tanítványokhoz: „Ültessétek le őket ötvenfős csoportokban!”

¹⁵A tanítványok így is tettek, mindenkit leültettek.

¹⁶Jézus kézbe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, és hálát adott értük. Azután megtörte azokat, és a tanítványoknak adta, hogy osszák szét az embereknek.

¹⁷Az emberek pedig ettek, és mindnyájan jóllaktak. Végül összeszedték a maradékot: tizenkét kosarat töltöttek meg a maradék darabokkal.

¹⁸Egy alkalommal, amikor Jézus egyedül imádkozott, a tanítványai odamentek hozzá. Jézus ezt kérdezte tőlük: „Mit mondanak rólam az emberek, hogy ki vagyok én?”

¹⁹Ők így válaszoltak: „Egyesek Bemerítő Jánosnak mondanak. Mások Illésnek. Vannak olyanok is, akik egy régi prófétának, aki feltámadt.”

²⁰Megkérdezte őket: „És ti mit mondotok? Ki vagyok én?” Péter így válaszolt: „A Krisztus, akit Isten küldött.”

²¹Ekkor Jézus figyelmeztette őket, hogy erről senkinek se szóljanak.

²²Majd ezt mondta: „Az Emberfiának sokat kell majd szenvednie. A nép idős vezetői, a főpapok és a törvénytanítók elutasítják és megölik őt. A harmadik napon azonban feltámad.”

²³Ezután mindannyiukhoz szólva ezt mondta: „Aki utánam akar jönni, annak meg kell tagadnia önmagát. Naponta föl kell vennie a keresztjét és követnie kell engem.

²⁴Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt. De aki értem elveszíti az életét, az megmenti azt.

²⁵Mert mit ér az, ha az ember az egész világot megnyeri, önmaga azonban elpusztul vagy elveszik?

²⁶Mert aki szégyell engem és a szavaimat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya, és a szent angyalok dicsőségében.

²⁷Igazán mondom nektek: állnak itt olyanok, akik nem halnak meg addig, amíg meg nem látják az Isten királyságát.”

²⁸Körülbelül nyolc nappal azután, hogy ezeket mondta, maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment a hegyre imádkozni.

²⁹Mialatt imádkozott, az arca elváltozott és a ruhája ragyogó fehér lett.

³⁰Ezután két ember jelent meg, akik beszélgettek vele. Mózes és Illés volt az,

³¹akik dicsőségben jelentek meg. Jézus haláláról beszélgettek vele, amelynek Jeruzsálemben kell megtörténnie.

³²Péter és a többiek ezalatt aludtak. De amikor fölébredtek, látták Jézus dicsőségét. Látták a két embert is, akik mellette álltak.

³³Amikor a két férfi már indulni készült, Péter így szólt: „Mester, olyan jó nekünk itt lenni. Készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek!” (Péter nem tudta, hogy mit beszél.)

³⁴Amíg beszélt, egy felhő jelent meg, és beárnyékolta őket. Nagyon megijedtek, amikor a felhő körülvette őket.

³⁵A felhőből egy hang hallatszott. Ezt mondta: „Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, rá hallgassatok!”

³⁶Miután ez a hang szólt, már csak Jézus volt ott. A tanítványok hallgattak a történtekről, és abban az időben senkinek sem mondták el, amit ott láttak.

³⁷Másnap, amikor a hegyről lejöttek, hatalmas tömeg várta Jézust.

³⁸A tömegből egy ember ezt kiáltotta: „Mester! Kérlek jöjj, és nézd meg a fiamat, mert egyetlen gyermekem ő.

³⁹Időnként egy gonosz szellem támadja meg úgy, hogy a fiú hirtelen fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Nagyon megkínozza, és nehezen hagyja el őt ez a gonosz szellem.

⁴⁰Megkértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki a fiamból, de nem tudták megtenni.”

⁴¹Jézus ekkor így szólt: „Ó, ti hitetlen és eltévelyedett emberek! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig kell még türelmesnek lennem veletek? Hozd ide a fiad!”

⁴²Amíg a fiú közeledett, a gonosz szellem a földre vetette, és megrázta őt. De Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának.

⁴³Az emberek pedig mind megdöbbentek Isten nagyságán. Amíg az emberek csodálkoztak mindazon, amit Jézus tett, ő ezt mondta a tanítványainak:

⁴⁴„Jól jegyezzétek meg, amit most mondok: az Emberfiát az emberek kezére adják.”

⁴⁵De a tanítványok nem értették, amit mondott. Mindez el volt rejtve előlük, ezért nem érthették meg. Féltek is megkérdezni Jézustól, hogy mit jelent az, amit mondott.

⁴⁶A tanítványok egymás között vitatkozni kezdtek azon, hogy ki a legnagyobb közülük.

⁴⁷De Jézus ismerte a gondolataikat. Odavitt egy kisgyermeket, és maga mellé állította.

⁴⁸Így szólt hozzájuk: „Aki elfogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad el. Aki pedig engem elfogad, az azt fogadja el, aki engem küldött. Mert az a legnagyobb, aki mindnyájatok között a legkisebb.”

⁴⁹János ekkor így szólt: „Mester, láttunk valakit, aki a nevedben gonosz szellemeket űzött ki. Megpróbáltuk megtiltani neki, mert nem követ téged velünk együtt.”

⁵⁰De Jézus azt mondta neki: „Ne tiltsátok meg neki, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”

⁵¹Amint közeledett az idő, hogy visszamenjen a mennybe, Jézus elhatározta a szívében, hogy felmegy Jeruzsálembe.

⁵²Követeket küldött maga előtt, akik egy samáriai faluba mentek, hogy ott Jézus számára szállást készítsenek.

⁵³De a samáriaiak nem akarták befogadni, mert Jeruzsálembe tartott.

⁵⁴Amikor ezt két tanítványa, Jakab és János megtudta, megkérdezték Jézustól: „Uram, akarod, hogy a mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket?”

⁵⁵De Jézus feléjük fordult, és megmondta nekik, hogy nagyon helytelen ez a beszéd.

⁵⁶Ezután egy másik faluba mentek.

⁵⁷Útközben valaki így szólt Jézushoz: „Bárhová mész is, én követni foglak.”

⁵⁸Jézus így válaszolt: „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak is van fészkük. Az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.”

⁵⁹Egy másik emberhez így szólt: „Kövess engem!” De ő ezt kérte: „Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat!”

⁶⁰Jézus azonban így válaszolt: „Hagyd, hogy a holtak eltemessék a saját halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd Isten királyságát!”

⁶¹Másvalaki így szólt hozzá: „Követlek, Uram, de előbb hadd búcsúzzam el a családomtól!”

⁶²De Jézus így felelt neki: „Aki egyszer az eke szarvára teszi a kezét, és visszanéz, az nem való az Isten királyságába!”