Read Újszövetség egyszerű fordítás Janos 10 Bible Online

Janos 10 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Janos 10

¹„Igazán mondom nektek: aki nem a kapun át megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló.

²Aki a kapun át megy be, az a juhok pásztora.

³Annak kaput nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket.

⁴Amikor kivezette őket, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

⁵Idegent nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”

⁶Ezt a történetet mondta Jézus az embereknek, de nem értették meg, mit jelent, amit mondott.

⁷Ezért Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára.

⁸Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk.

⁹Én vagyok a kapu. Ha valaki rajtam keresztül megy be, megmenekül. Ki és bejár, és legelőt talál.

¹⁰A tolvaj azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. De én azért jöttem, hogy az embereknek életük legyen, és bőségben éljenek.

¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.

¹²A fizetésért dolgozó juhász különbözik a pásztortól, mert nem gazdája a juhoknak. Ezért amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a nyájat, és elfut. A farkas pedig megtámadja és szétkergeti a juhokat.

¹³A juhász elfut, mert csak pénzért dolgozik, és nem törődik a juhokkal.

¹⁴Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem a juhaimat, és a juhaim ismernek engem.

¹⁵Ahogyan az Atya ismer engem, én is ugyanúgy ismerem az Atyát. Én az életemet adom a juhokért.

¹⁶De vannak más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatnak a hangomra. Így lesz majd belőlük egy nyáj, egyetlen pásztorral.

¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy utána újra visszavegyem. Az életemet senki nem veheti el tőlem,

¹⁸hanem magamtól adom oda. Jogom van arra, hogy odaadjam, és jogom van arra, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

¹⁹Jézus szavai miatt a zsidók újra vitatkozni kezdtek egymással.

²⁰Sokan ezt mondták: „Gonosz szellem van benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”

²¹De mások ezt mondták: „Akiben gonosz szellem van, nem így beszél. Gonosz szellem nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!”

²²Jeruzsálemben eljött a templomszentelés ünnepének ideje. Tél volt,

²³és Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt.

²⁴Ekkor a zsidó vezetők körülvették, és ezt kérdezték: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy a Krisztus, vagy nem!”

²⁵Jézus így felelt: „Már mondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, megmutatják, hogy ki vagyok.

²⁶Ti mégsem hisztek, mert nem tartoztok az én juhaim közé.

²⁷Az én juhaim hallgatnak rám. Én ismerem őket, ők pedig követnek engem.

²⁸Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadhatja ki őket a kezemből.

²⁹Atyám, aki nekem adta őket, mindenkinél hatalmasabb. Ezért senki nem ragadhatja ki őket az ő kezéből.

³⁰Az Atya és én egyek vagyunk.”

³¹Erre a zsidók újra köveket kaptak fel, hogy megdobálják, és így öljék meg.

³²Ekkor így szólt Jézus: „Sok jó dolgot tettem már szemetek láttára Atyám dolgai közül, melyikért akartok most megkövezni?”

³³A zsidók pedig így feleltek: „Nem a jó dolgokért akarunk megkövezni téged, hanem azért, mert olyan dolgokat mondasz, amik sértik Istent. És azért, mert csak ember vagy, mégis azt mondod magadról, hogy Isten vagy.”

³⁴Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: ‘Azt mondtam, istenek vagytok’?

³⁵Isten isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten üzenete szól, és tudjátok, hogy az Írás mindig igaz.

³⁶Az Atya kiválasztott engem, és elküldött erre a világra. Akkor miért mondjátok, hogy megsértem Istent, amikor azt mondom, hogy én vagyok az Isten Fia.

³⁷Ha nem azt teszem, amit Atyám, ne higgyetek nekem!

³⁸Ha viszont ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteimnek, hogy felismerjétek, és megtudjátok, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”

³⁹Ekkor újra megpróbálták Jézust elfogni, ő azonban eltűnt előlük.

⁴⁰Újból elment a Jordán folyón túlra, arra a helyre, ahol korábban János bemerítette az embereket, és ott maradt.

⁴¹Sokan eljöttek hozzá, és ezt mondták: „János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.”

⁴²És sokan hittek Jézusban.