Read Újszövetség egyszerű fordítás Janos 11 Bible Online

Janos 11 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Janos 11

¹Volt egy Lázár nevű beteg ember Betániában, abban a faluban, ahol Mária és a testvére, Márta éltek.

²Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg az Urat, és a hajával törölte meg a lábát. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.

³Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a te szeretett barátod beteg.”

⁴Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségéért van, hogy az Isten Fia dicsőséget kapjon általa.”

⁵Jézus valóban szerette Mártát, és nővérét Máriát, és Lázárt.

⁶Amikor Jézus meghallotta, hogy Lázár beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt.

⁷Ezután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk el ismét Júdeába!”

⁸A tanítványok erre így feleltek: „Mester, hiszen most akartak megkövezni a zsidók, és te újra odamész?”

⁹Jézus így válaszolt: „Ugye tizenkét óráig tart a nappal? Ezért aki nappal jár, az nem botlik meg, mert látja a világ világosságát.

¹⁰De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs világossága.”

¹¹Miután ezt elmondta, így szólt: „Barátunk, Lázár elaludt, de én elmegyek és felébresztem.”

¹²Erre a tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor meggyógyul majd.”

¹³Jézus azonban Lázár haláláról beszélt, a tanítványok pedig azt hitték, azt mondta, hogy Lázár csak alszik.

¹⁴Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.

¹⁵Örülök, hogy nem voltam ott, azért, hogy ti higgyetek. Most menjünk el hozzá!”

¹⁶Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: „Menjünk mi is, és Jézussal együtt haljunk meg!”

¹⁷Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.

¹⁸Mivel Betánia csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől,

¹⁹a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt.

²⁰Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus jön, elé ment, Mária pedig otthon maradt.

²¹Így szólt Márta Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!

²²Én azonban így is tudom, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.”

²³Jézus ekkor így szólt: „A testvéred fel fog támadni.”

²⁴Márta pedig így felelt: „Tudom, hogy feltámad a Feltámadáskor, az utolsó napon.”

²⁵Jézus azonban ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is él, ha meghalt.

²⁶Aki pedig él és hisz bennem, soha nem hal meg. Hiszed ezt?”

²⁷Márta pedig így válaszolt: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.”

²⁸Miután ezt mondta, Márta elment, és félrehívta nővérét, Máriát. Így szólt hozzá: „Itt van a Mester, és téged hív.”

²⁹Amikor ezt Mária meghallotta, gyorsan Jézus elé sietett.

³⁰Jézus ekkor még nem ment be a faluba, hanem ott maradt, ahol Márta találkozott vele.

³¹A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták őt, látták, hogy gyorsan felkel és elindul. Utána mentek, mert azt hitték, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.

³²Amikor Mária Jézushoz ért, és meglátta őt, a lábához borult, és így szólt hozzá: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

³³Amikor Jézus látta, hogy Mária és a vele lévők is sírnak, nagyon szomorú és nyugtalan lett és így szólt:

³⁴„Hová temettétek Lázárt?” Ők pedig azt mondták: „Uram, gyere, és nézd meg!”

³⁵Jézus sírva fakadt.

³⁶Az emberek erre így szóltak: „Nézzétek, mennyire szerette őt!”

³⁷De voltak, akik így beszéltek: „Ő, aki meggyógyította a vakot, Lázárt is megmenthette volna a haláltól.”

³⁸Jézus még mindig nagyon szomorú volt, amikor odament a sírhoz. Ez egy barlang volt, a bejáratát pedig egy kő takarta.

³⁹Jézus így szólt: „Hengerítsétek el a követ!” De Márta, a halott Lázár nővére azt mondta: „Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja meghalt.”

⁴⁰Jézus így válaszolt: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?”

⁴¹Ekkor elhengerítették a követ, Jézus pedig felnézett és így imádkozott: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál engem.

⁴²Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de az itt álló emberek miatt mondom ezt, hogy elhiggyék, hogy te küldtél el engem.”

⁴³Ezután hangosan így kiáltott: „Lázár, gyere ki!”

⁴⁴A halott pedig kijött a sírból. Keze és lába vászoncsíkokkal volt körültekerve, arcát pedig kendő takarta. Jézus ekkor így szólt az emberekhez: „Vegyétek le róla a vásznakat, és hagyjátok elmenni!”

⁴⁵Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik Máriával jöttek, és látták, amit Jézus tett.

⁴⁶Néhányan azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.

⁴⁷Ekkor a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot, és így szóltak: „Mit csináljunk? Ez az ember sok csodát tesz.

⁴⁸Ha ezt hagyjuk, mindenki hinni fog benne, azután jönnek a rómaiak, és elpusztítják a Templomunkat és a népünket!”

⁴⁹Egyikük pedig, név szerint Kajafás, aki főpap volt abban az évben, így szólt: „Ti nem tudtok semmit!

⁵⁰Még azt sem ismeritek fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintha az egész nép elpusztul.”

⁵¹De ezt nem magától mondta Kajafás, hanem azért mert abban az évben ő volt a főpap. Valójában prófétált, hogy

⁵²De nem csak a zsidó népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit újra egybegyűjtse.

⁵³Ettől a naptól kezdve tehát a zsidó vezetők azt tervezték, hogy megölik Jézust.

⁵⁴Ezért ő nem is mutatkozott többé nyilvánosan az emberek között, hanem egy pusztához közeli városba, Efraimba ment, és ott maradt tanítványaival.

⁵⁵Közel volt már a zsidók Pászka ünnepe, ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még a Pászka ünnep előtt megtisztuljanak.

⁵⁶Az emberek keresték Jézust. A Templomban állva ezt kérdezgették egymástól: „Mit gondoltok? Talán nem is jön el az ünnepre?”

⁵⁷A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak ki, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, jelentse be, hogy elfogják.