Read Újszövetség egyszerű fordítás Janos 20 Bible Online

Janos 20 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Janos 20

¹A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, magdalai Mária kiment a sírhoz. Meglátta, hogy a követ elmozdították a sír bejáratától.

²Ekkor elszaladt Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”

³Ekkor Péter és a másik tanítvány elindult a sírhoz.

⁴Együtt szaladtak, de a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda.

⁵Lehajolt, és meglátta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be.

⁶Azután odaért Simon Péter is, aki mögötte futott, és bement a sírba.

⁷Ő is látta, hogy ott vannak a vásznak. Látta a kendőt is, ami Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva.

⁸Ekkor bement a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt.

⁹Még nem értették az Írást, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.

¹⁰Ezután a tanítványok hazamentek,

¹¹Mária pedig ott maradt a sír előtt, és sírt. Azután sírva lehajolt, hogy benézzen a sziklasírba.

¹²Meglátott két fehér ruhás angyalt, akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste volt: egyik a fejénél, a másik a lábánál.

¹³Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?” Ő pedig így válaszolt: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették.”

¹⁴Amikor ezt mondta, megfordult, és meglátta Jézust, aki ott állt. Mária azonban nem ismert rá.

¹⁵Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?” Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!”

¹⁶Ekkor Jézus nevén szólította: „Mária!” Ő megfordult, és azt mondta: „Rabbóni!”, ami azt jelenti: „Mester”.

¹⁷Jézus így szólt hozzá: „Ne érj hozzám, mert még nem mentem fel az Atyához! Menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez!”

¹⁸Mária pedig elment, és ezt mondta a tanítványoknak: „Láttam az Urat!” És elmondta nekik, amit Jézustól hallott.

¹⁹Aznap este, a hét első napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a zsidó vezetőktől. Jézus hirtelen megjelent közöttük, és köszönt nekik: „Békesség nektek!”

²⁰Miután ezt mondta, megmutatta nekik a két kezét és az oldalát. A tanítványok pedig nagyon örültek, hogy látják az Urat.

²¹Ezután Jézus újra azt mondta nekik: „Békesség nektek! Ahogyan engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”

²²Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt: „Vegyétek a Szent Szellemet!

²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azoknak a bűnei meg lesznek bocsátva. Akiknek viszont nem, azoknak a bűnei megmaradnak.”

²⁴Tamás, akit Ikernek is hívtak, a tizenkét tanítvány közé tartozott, de nem volt ott, amikor Jézus megjelent.

²⁵A többiek elmondták neki, hogy látták az Urat. Ő így válaszolt erre: „Amíg nem látom a kezén a szögek helyét, és meg nem érintem az ujjammal a szögek helyét, és nem teszem a kezem az oldalára, addig nem hiszem el.”

²⁶Egy héttel később a tanítványok újra egütt voltak, és akkor már Tamás is köztük volt. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus megjelent közöttük, és köszönt nekik: „Békesség nektek!”

²⁷Azután Tamáshoz fordult: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamra! Ne kételkedj többé, hanem higgy!”

²⁸Tamás így felelt: „Én Uram és Istenem!”

²⁹Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

³⁰Sok más csodát is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben.

³¹Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia, és ez által életetek legyen benne.