Read Újszövetség egyszerű fordítás Janos 4 Bible Online

Janos 4 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Janos 4

¹A farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít be, mint János.

²Bár maga Jézus nem merítette be az embereket, hanem csak a tanítványai.

³Mikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok hallottak róla, elment Júdeából, és újra visszament Galileába.

⁴Ehhez keresztül kellett mennie Samárián.

⁵Így jutott el egy samáriai városba Sikárba. Ez közel volt ahhoz a földhöz, amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek.

⁶Ott volt Jákób kútja. Jézus leült a kút mellé, mert elfáradt útközben. Dél felé járt az idő.

⁷Ekkor odajött egy samáriai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus így szólt hozzá: „Adj nekem inni!”

⁸(A tanítványok bementek a városba, hogy ennivalót vegyenek.)

⁹A samáriai asszony csodálkozva azt mondta: „Te zsidó vagy, és mégis tőlem kérsz inni, amikor én samáriai asszony vagyok?” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriaiakkal.)

¹⁰Jézus azonban így válaszolt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és ha tudnád, hogy ki az, aki ezt mondta neked: ‘Adj nekem inni!’, akkor te kértél volna vizet tőlem. Én pedig élő vizet adtam volna neked.”

¹¹Erre az asszony így szólt: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Hogyan veszel akkor élő vizet? Te sem lehetsz nagyobb, mint atyánk, Jákób,

¹²aki ezt a kutat adta nekünk. Ő maga is ebből ivott, gyermekeivel és állataival együtt!”

¹³Jézus pedig így válaszolt neki: „Mindenki, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik.

¹⁴De aki azt a vizet issza, amit én adok, soha többé nem lesz szomjas. Mert az a víz, amit én adok, forrássá lesz benne. Ebből a forrásból pedig olyan víz folyik, amely örök életet ad.”

¹⁵Az asszony erre azt mondta: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy többé ne legyek szomjas, és ne kelljen idejönnöm vizet meríteni!”

¹⁶Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj, hívd el a férjedet, és gyertek vissza!”

¹⁷Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus pedig azt mondta: „Ez igaz, nincs férjed!

¹⁸Öt férjed volt, és akivel most élsz, az sem a férjed! Igazat mondtál.”

¹⁹Az asszony erre így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy!

²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent. Ti zsidók azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.

²¹Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem ezen a hegyen és nem is Jeruzsálemben imádják majd Istent.

²²Ti samáriaiak azt imádjátok, akit nem ismertek, mi zsidók azonban ismerjük azt, akit imádunk. Hiszen a zsidók közül való, aki a szabadulást hozza.

²³De közel az idő, és már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják majd az Atyát. Mert ilyen imádókat keres az Atya.

²⁴Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”

²⁵Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, mindent elmond majd nekünk.”

²⁶Ekkor Jézus így szólt hozzá: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

²⁷Ebben a pillanatban megérkeztek a tanítványok. Nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.

²⁸Az asszony otthagyta a vizeskorsóját, visszament a városba, és ezt mondta:

²⁹„Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott nekem, amit valaha tettem! Még az is lehet, hogy ő a Messiás.”

³⁰Erre az emberek kimentek a városból Jézushoz.

³¹Ezalatt a tanítványok így biztatták Jézust: „Mester, egyél!”

³²De ő így válaszolt nekik: „Van mit ennem, amiről ti nem tudtok.”

³³Erre ők egymást kérdezgették: „Hozott neki valaki ennivalót?”

³⁴De Jézus azt mondta nekik: „Az én ételem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott.

³⁵Amikor elvetitek a magot, azt mondjátok: ‘Még négy hónap, és aratunk.’ Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és nézzétek a mezőket: már érettek az aratásra!

³⁶Az arató megkapja a bérét, és az örök életre gyűjti össze a termést, akkor együtt örül a vető és az arató.

³⁷Igaz az a mondás: ‘Más a vető, és más az arató.’

³⁸Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét.”

³⁹Abban a városban sok samáriai hitt Jézusban az asszony beszéde miatt, aki ezt mondta nekik: „Mindent elmondott nekem, amit valaha tettem.”

⁴⁰Amikor a samáriaiak megérkeztek Jézushoz, kérték, hogy maradjon velük. Jézus ott is maradt két napig,

⁴¹és szavai miatt még többen hittek benne.

⁴²Meg is mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavaid miatt hiszünk benne, hanem mert magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Szabadítója.”

⁴³Két nap múlva Jézus elment onnan Galileába.

⁴⁴(Bár maga Jézus is megmondta, hogy a prófétát nem tisztelik a saját hazájában.)

⁴⁵Amikor Galileába ért, mégis szívesen fogadták azok, akik szintén ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.

⁴⁶Jézus újra elment a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban élt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.

⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá. Megkérte, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg a fiát, aki haldoklott.

⁴⁸Jézus azt felelte: „Amíg nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”

⁴⁹A királyi tisztviselő ezt válaszolta: „Uram, gyere, mielőtt meghal a gyermekem!”

⁵⁰Jézus ezt mondta: „Menj haza, a fiad élni fog!” Ő pedig elhitte, amit Jézus mondott neki, és hazament.

⁵¹Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia él.

⁵²Akkor megkérdezte őket, hogy mikor lett jobban a gyermek. Ők pedig elmondták, hogy előző nap délután egykor múlt el a láza.

⁵³Az apa visszaemlékezett, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog.” És hitt egész családjával együtt.

⁵⁴Ez volt a második csoda, amit Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.