Read Újszövetség egyszerű fordítás Janos 6 Bible Online

Janos 6 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Janos 6

¹Jézus ezután átkelt a Galileai-tó (Tiberiás-tó) túlsó partjára.

²Nagy tömeg követte, mert látták azokat a csodákat, ahogyan a betegeket meggyógyította.

³Jézus felment egy hegyre, és ott leült tanítványaival együtt.

⁴Ekkor már közel volt a zsidók Pászka ünnepe.

⁵Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy nagy tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk elég kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?”

⁶(De ezt csak azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.)

⁷Fülöp pedig így válaszolt: „Még kétszáz ezüstpénzért sem tudnánk venni annyi kenyeret, hogy elég legyen, és mindenki kapjon belőle egy kicsit.”

⁸Ekkor megszólalt egy másik tanítvány, András, Simon Péter testvére:

⁹„Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi az ennyi embernek?”

¹⁰Jézus ekkor azt mondta a tanítványoknak: „Ültessétek le az embereket!” (Nagy fű volt azon a helyen, le is ültek a férfiak, körülbelül ötezren.)

¹¹Jézus pedig kezébe vette a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta azok közt, akik ott ültek. Ugyanígy osztott nekik a halakból is, amennyit csak kértek.

¹²Amikor jóllaktak, így szólt Jézus a tanítványokhoz: „Gyűjtsétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi ne vesszen kárba!”

¹³A tanítványok öszszeszedték, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből megmaradt darabokkal.

¹⁴Amikor az emberek látták a csodát, amit Jézus tett, ezt mondták: „Biztosan ő az a próféta, akinek el kellett jönnie erre a világra!”

¹⁵Jézus azonban tudta, hogy az emberek el akarják őt vinni, hogy királlyá tegyék, ezért felment egyedül a hegyre.

¹⁶Estefelé a tanítványok lementek a tóhoz,

¹⁷csónakba szálltak, és elindultak a túlsó partra, Kapernaumba. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk.

¹⁸Erős szél fújt, és a hullámok egyre magasabbak lettek. Amikor már öt-hat kilométerre voltak a parttól,

¹⁹meglátták Jézust, aki a vízen járva a hajó felé közeledett. A tanítványok nagyon megijedtek.

²⁰Jézus azonban így szólt hozzájuk: „Én vagyok, ne féljetek!”

²¹A tanítványok örömmel felvették Jézust a csónakba, és rögtön ezután partot értek ott, ahová tartottak.

²²Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek a partnál levő egyetlen csónakkal, Jézus azonban nem ment velük.

²³Ugyanakkor néhány Tibériásból érkező csónak kikötött nem messze attól a helytől, ahol a kenyeret ették, miután Jézus hálát adott.

²⁴Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is csónakba szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.

²⁵Amikor megtalálták a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”

²⁶Jézus ezt válaszolta: „Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert csodákat láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.

²⁷De ne a romlandó ételért fáradozzatok, hanem azért az ételért, amely megmarad, és örök életet ad! Ezt az Emberfia adja majd nektek, mert őt felhatalmazta erre az Isten.”

²⁸Ekkor azok megkérdezték: „Mit csináljunk, hogy Istennek tetsző dolgokat tegyünk?”

²⁹Jézus pedig így felelt: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy hisztek abban, akit ő elküldött!”

³⁰Erre ők megkérdezték: „És te milyen csodát mutatsz nekünk, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit teszel?

³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: ‘Mennyei kenyeret adott nekik enni.’”

³²Jézus pedig így válaszolt nekik: „Igazán mondom nektek: nem Mózes volt az, aki a mennyei kenyeret adta. Az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.

³³Mert Isten kenyere a Mennyből száll le, és életet ad a világnak.”

³⁴Erre így kérték őt: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”

³⁵Jézus pedig azt mondta nekik: „Én vagyok az a kenyér, amely életet ad. Aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg soha.

³⁶Korábban már megmondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek bennem.

³⁷Akit nekem ad az Atya, mind hozzám jön, és aki hozzám jön, azt nem küldöm el.

³⁸Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

³⁹Az ő akarata pedig az, hogy azok közül, akiket nekem adott, senkit ne veszítsek el, hanem feltámasszam őket mind az utolsó napon.

⁴⁰Mert azt akarja az én Atyám, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen. Én pedig feltámasztom azokat az utolsó napon.”

⁴¹Ekkor a zsidók felháborodtak, mert azt mondta, hogy ő az a kenyér, amely a Mennyből szállott le.

⁴²Azt kérdezték: „Hát nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondhatja akkor most magáról, hogy a Mennyből való?”

⁴³De Jézus így felelt nekik: „Ne háborogjatok egymás közt!

⁴⁴Senki nem jöhet hozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az embert az utolsó napon.

⁴⁵A próféták is megírták: ‘Isten tanítja majd mindnyájukat.’ Mindenki, aki az én Atyámra hallgat, és tőle tanul, hozzám jön.

⁴⁶Az Atyát senki nem látta, csak az, aki tőle való. Ő látta az Atyát.

⁴⁷Igazán, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.

⁴⁸Én vagyok a kenyér, amely életet ad.

⁴⁹A ti atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.

⁵⁰De az, aki abból a kenyérből eszik, amely a Mennyből száll le, soha nem hal meg.

⁵¹Én vagyok az élő kenyér, amely a Mennyből szállt le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. A kenyér pedig az én testem, amit odaadok a világ életéért.”

⁵²Ekkor a zsidók vitatkozni kezdtek egymással és ezt kérdezték: „Hogyan adhatná oda nekünk a testét, hogy megegyük?”

⁵³Jézus így válaszolt nekik: „Mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.

⁵⁴De aki eszi a testemet, és issza a véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

⁵⁵Mert az én testem igazi étel, és a vérem igazi ital.

⁵⁶Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az bennem él, és én őbenne.

⁵⁷Engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek. Ugyanígy, aki engem eszik, élni fog általam.

⁵⁸Mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amit atyáink ettek. Ők ették azt a kenyeret, mégis meghaltak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a földre. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.”

⁵⁹Jézus mindezt a kapernaumi zsinagógában mondta, amikor ott tanított.

⁶⁰Amikor ezt hallották, a tanítványok közül sokan ezt mondták: „Nehéz tanítás ez! Ki tudja ezt elfogadni?”

⁶¹Jézusnak senki nem mondta, mégis tudta, hogy a tanítványok panaszkodnak a tanítás miatt. Ezért így szólt hozzájuk: „Ez a tanítás zavar titeket?

⁶²Mi lenne akkor, ha látnátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt?

⁶³A Szent Szellem az, aki életet ad, a testnek semmi haszna. A szavak, amelyeket mondtam nektek a Szent Szellemtől valók, és életet adnak.”

⁶⁴(Mert Jézus már kezdettől tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és tudta, hogy ki az, aki el fogja őt árulni.)

⁶⁵Így folytatta: „Ezért mondtam nektek: senki nem jöhet hozzám, csak az, akinek az Atya megengedte.”

⁶⁶Emiatt a tanítványok közül sokan elfordultak tőle, és nem követték őt tovább.

⁶⁷Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: „Talán ti is el akartok menni?”

⁶⁸Simon Péter erre így válaszolt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.

⁶⁹Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”

⁷⁰Jézus így válaszolt: „Én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt, mégis van közöttetek egy ördög!”

⁷¹(Júdásról, az Iskariótes Simon fiáról beszélt, aki el akarta őt árulni, pedig ő is egy volt a tizenkettő közül.)