Read Újszövetség egyszerű fordítás Janos 7 Bible Online

Janos 7 - Újszövetség egyszerű fordítás bible

Janos 7

¹Jézus ezután Galileát járta. Nem akart Júdeában maradni, mert a zsidó vezetők meg akarták ölni.

²Közel volt már a zsidók sátoros ünnepe.

³Ezért testvérei ezt mondták Jézusnak: „Menj el innen, és menj fel Júdeába, hogy az ottani tanítványaid is láthassák, amiket teszel!

⁴Ha valaki azt akarja, hogy az emberek ismerjék őt, akkor nem tesz semmit titokban! Mivel te ilyenekre vagy képes, mutasd meg magad az embereknek!”

⁵Mert még a testvérei sem hittek benne.

⁶Jézus így válaszolt nekik: „Az én időm még nem jött el, nektek azonban minden idő alkalmas.

⁷Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert megmondom az embereknek, hogy gonosz dolgokat csinálnak.

⁸Ti menjetek csak fel az ünnepre! Én azonban most még nem megyek fel, mert az alkalmas idő még nem jött el számomra.”

⁹Miután ezt mondta nekik, ott maradt Galileában.

¹⁰Amikor azonban testvérei elindultak az ünnepre, Jézus is felment, de nem nyilvánosan, csak titokban.

¹¹A zsidók keresték őt az ünnepen, és ezt kérdezgették: „Hol van az az ember?”

¹²A tömegben is sokat suttogtak róla. Néhányan azt mondták: „Jó ember”. Mások azonban azt mondták róla: „Nem jó ember, félrevezeti a népet”.

¹³De nyíltan senki nem beszélt róla, mert féltek a zsidó vezetőktől.

¹⁴Az ünnepi hét közepén Jézus felment a Templomba, és tanítani kezdett.

¹⁵A zsidók csodálkozva kérdezgették: „Hogyan ismerheti ilyen jól az Írást, hiszen nem is tanulta?”

¹⁶Jézus pedig így felelt nekik: „Amit tanítok, az nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem.

¹⁷Ha valaki Isten akaratát keresi, az felismeri, hogy Istentől van-e amit tanítok, vagy magamtól.

¹⁸Mert aki a magáét mondja, az magának keres dicsőséget. De aki annak a dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az igaz, és nincs benne hamisság.

¹⁹Nem Mózes adta nektek a Törvényt? Mégsem tartja meg senki közületek. Miért akartok engem megölni?”

²⁰Erre az emberek így feleltek: „Gonosz szellem van benned! Ki akar téged megölni?”

²¹Jézus így válaszolt: „Egyetlen csodát tettem szombaton, és mindnyájan csodálkoztok.

²²Mózes adta nektek a körülmetélés törvényét. (Ez azonban nem tőle származott, hanem őseitektől.) Ti engedelmeskedtek Mózes Törvényének, és szombaton is körülmetélitek az embert.

²³Ha pedig valakit körülmetélhettek szombaton, úgy hogy ezzel nem sértitek meg Mózes Törvényét, akkor miért haragszotok rám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?

²⁴Ne a látszat alapján ítéljetek! Inkább hozzatok igazságos ítéletet!”

²⁵Ekkor a jeruzsálemiek közül néhányan mondogatni kezdték: „Nem ő az, akit meg akarnak ölni?

²⁶De hiszen nyilvánosan beszél, és nem szólnak ellene. Lehetséges, hogy a vezetők felismerték, hogy ő a Krisztus?

²⁷Csakhogy róla tudjuk, honnan származik, de amikor eljön a Krisztus, róla senki nem tudja majd, hogy honnan származik!”

²⁸Jézus pedig, mialatt a Templomban tanított, hangosan így szólt: „Ismertek engem, és tudjátok, honnan jöttem. De én nem magamtól jöttem. Igaz az, aki engem elküldött. Ti nem ismeritek őt.

²⁹Én azonban ismerem őt, mert tőle jöttem, és ő küldött engem.”

³⁰Ekkor az emberek el akarták fogni, de senki nem tudott kezet emelni rá, mert még nem jött el az alkalmas idő, hogy megöljék őt.

³¹Sokan hittek benne, és ezt mondták: „Ha eljön a Krisztus, ő sem tesz majd több csodát, mint ez az ember!”

³²A farizeusok meghallották, hogy ezeket suttogják Jézusról az emberek. Ezért a főpapokkal együtt templomőröket küldtek a Templomba, hogy Jézust elfogják.

³³Jézus ekkor így szólt: „Még egy rövid ideig veletek leszek, azután visszamegyek ahhoz, aki elküldött engem.

³⁴Ti pedig keresni fogtok, de nem találtok meg, mert ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”

³⁵Ekkor a zsidók így beszélgettek egymás közt: „Hová megy, ahol nem találhatjuk meg? Talán a görög városokban élő népünkhöz, és a görögöket akarja tanítani?

³⁶Mit jelent az, hogy ‘keresni fogtok, de nem találtok meg’, és hogy ‘ahová én megyek, oda ti nem jöhettek’?”

³⁷Az ünnep utolsó, legfontosabb napján Jézus felállt, és hangosan így szólt: „Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyon!

³⁸Aki hisz bennem, ahogyan az Írás mondja, annak belsejéből élő vizek folyói ömlenek!”

³⁹Jézus ezt a Szent Szellemről mondta, akit azok fognak kapni, akik benne hisznek. Isten ekkor még nem küldte el a Szent Szellemet, mert Jézus még nem dicsőült meg.

⁴⁰Amikor ezt hallották, néhányan így kezdtek beszélni a tömegben: „Ez az ember valóban próféta!”

⁴¹Mások azt mondták: „Ő a Krisztus!” Többen pedig így szóltak: „A Krisztus nem Galileából jön el.

⁴²Nem azt mondja az Írás, hogy a Krisztus Dávid családjából származik, és Betlehemből jön majd, abból a városból, ahol Dávid élt?”

⁴³Emiatt ellentét támadt az emberek között.

⁴⁴Néhányan el akarták fogni, de senki sem merte megpróbálni.

⁴⁵Az őrök ekkor visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz, akik megkérdezték tőlük: „Miért nem hoztátok ide?”

⁴⁶Az őrök így feleltek: „Még soha senki nem beszélt úgy, mint ő!”

⁴⁷A farizeusok ekkor így szóltak: „Csak nem bolondított meg titeket is?

⁴⁸Nem látjátok, hogy a farizeusok és a főpapok közül senki nem hisz benne?!

⁴⁹Bizony átkozott ez a tömeg, amely nem ismeri a Törvényt!”

⁵⁰Ekkor megszólalt Nikodémus — az a farizeus, aki korábban elment Jézushoz —, és azt mondta:

⁵¹„A mi Törvényünk nem ítéli el az embert, amíg meg nem hallgatták, és meg nem tudták, mit tett?”

⁵²Erre a többiek így válaszoltak: „Talán te is Galileából jöttél? Nézz utána az Írásokban, és meglátod, hogy nem fogsz semmit találni Galileából származó prófétáról!”

⁵³Ezután pedig mind hazamentek.